Ügyfélszolgálat: +36 1 790 9900 , +36 1 790 9911 | WhatsApp: +36 70 311 1094 | « Nyitva munkanapokon: 900 - 1800 | Hírlevél » PhysioBlog- Hírek információk terápiákról általában.
A fasciaterápia nem rehabilitáció Kritikai tudományos áttekintés a passzív kezelések túlértékeléséről és az aktív gyógytorna-fizioterápia elsődleges szerepéről a modern rehabilitációban Absztrakt Az elmúlt másfél évtizedben a fascia kutatása a mozgásszervi rehabilitáció egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterületévé vált. A fascia biomechanikai, proprioceptív és nociceptív szerepének egyre részletesebb megismerése jelentősen hozzájárult új terápiás megközelítések kialakulásához, amelyek közül kiemelkedő szerepet kaptak a különböző fascia-orientált manuális kezelések. Ezzel párhuzamosan azonban a klinikai gyakorlatban és az oktatási rendszerekben egyre gyakrabban figyelhető meg az a szakmai tendencia, amely a fasciaterápiát önálló, sok esetben elsődleges terápiás megoldásként kezdi pozicionálni számos mozgásszervi probléma kezelésében. A jelen tanulmány kritikai szemlélettel vizsgálja ezt a jelenséget. A rendelkezésre álló modern neurofiziológiai és rehabilitációs kutatások alapján egyre világosabban kirajzolódik, hogy a fasciaterápia hatásmechanizmusai…
Az emberi vállöv a mozgásszervrendszer egyik legkomplexebb biomechanikai egysége, amelynek megfelelő működését nem egyetlen ízület, hanem több anatómiai struktúra precíz, egymással összehangolt együttműködése biztosítja. Bár a legtöbb ember a váll mozgásait kizárólag a glenohumeralis ízülethez köti, a vállbiomechanikai kutatások egyértelműen igazolták, hogy a teljes felső végtagi eleváció, a fej fölé emelés, a támaszkodási funkciók, valamint a finom koordinált mozgások csak úgy valósulhatnak meg, ha a scapulothoracalis rendszer, a sternoclavicularis ízület, a glenohumeralis ízület és az egyik gyakran háttérbe szoruló, de kulcsfontosságú kapcsolat, az acromioclavicularis ízület (továbbiakban AC ízület) biomechanikailag tökéletes szinkronban működik. A vállöv biomechanikájának egyik legismertebb kutatója, Inman Verne T. már az 1940-es években leírta, hogy a kar elevációja során a váll működése nem izolált humerusmozgás eredménye, hanem egy…
Szeretne beülni az autójába. Semmi extra, csak egy hétköznapi mozdulat. Aztán hirtelen belenyilall a dereka. És az agy már pörgeti is a vészforgatókönyvet, „Na, megint becsípődött…”, „Ez biztos porckorong.”, „Elhasználódtam.”, „Kell egy MRI.” Ismerős? A jó hír, hogy a modern kutatások szerint a derékfájdalom legtöbbször nem azt jelenti, hogy a gerince tönkrement. Sokkal inkább azt, hogy a teste védekezik. És ebből van út vissza! Miért nem az MRI a válasz? Miért nem az MRI lesz a megoldás? Sokan úgy gondolják, hogy ha készül egy MRI, kiderül „mi a baj” és végre megnyugodhatunk. Csakhogy a derékfájdalom világa nem így működik. A kutatások alapján a képalkotók (MRI, CT, röntgen) nagyon gyakran mutatnak olyan elváltozásokat, amelyek teljesen fájdalommentes embereknél is gyakoriak és sokszor nem magyarázzák meg a fájdalom mértékét. Vagyis előfordulhat, hogy valakinek „csúnya” MRI-je…
Ha éreztél már nyak-, váll- vagy derékfájdalmat, ami látszólag ok nélkül jelent meg és egy kemény, érzékeny csomót is találtál a területen, nagy eséllyel aktív triggerponttal volt dolgod. Az aktív triggerpont (TrP) egy hiperirritábilis, tapintható csomó egy feszes izomrostkötélben. Jellegzetessége, hogy: spontán fájdalmat is okozhat, akár nyugalomban (Travell & Simons, 1999); nyomásra távoli területre kisugárzó (referált) fájdalmat vált ki; izomgyengeséget, mozgásbeszűkülést és koordinációs zavarokat idézhet elő; gyakran társul vegetatív reakciókkal (izzadás, bőrpír, hidegérzet, könnyezés). A modern kutatások szerint az aktív TrP lokális energia- és mikrokeringési zavar, valamint neurogén gyulladás következtében jön létre (Shah et al., 2005; Dommerholt & Gerwin, 2013; Fernández-de-Las-Peñas, 2018). Egy vállövi izomban lévő triggerpont okozhat fejfájást a halántékban. Nem a fejed „beteg” – csak az agy rosszul jelöli…
e-Campus infó: +36 1 790 9900