Mennyire fontos a pontos diagnosztika?

A napokban jött hozzánk egy fiatal harmincas éveinek elején járó fiatalember, akinek erős vállfájdalmai voltak. Azzal a panasszal érkezett, hogy "napok óta nem tudja felemelni a karját, zsibbad" és erős, éles kisugárzó fájdalmai vannak a munkavégzés közben. Ezek a panaszok óráról órára erősödnek számítógép előtt munka közben, főleg ha "nagy a hajtás és szorít az idő, többfelé kell koncentrálni".

Megvizsgáltuk  - többek között - a facialáncokat, a lapocka körüli izmokban elhelyezkedő lágyszövet változásokat és az ízületi mozgásbeszűkülések esetleges fennállását. Abból a holisztikus szemléletű megközelítésből adódóan indultunk el, hogy a szomszédos testrészek is bekapcsolódnak a panaszos terület kompenzációjába, vagy ha úgy teszik „megsegítésébe”, vizsgálatunk kiterjedt a teljes felső végtag, a nyaki-, a háti- és az ágyéki gerincszakasz, a keresztcsont, a medence-régió, a mellkas, valamint a zsigeri szervek területeire, a régiók kompenzációinak vizsgálatára is.

Ebben az esetben is végig analizáltuk az alsó végtagot a felső végtaggal és fejjel, a törzsön keresztül összekötő fascialáncokat, az "ősalapokat" magában foglaló osteopátiás szemléletünkkel, valamint funkcióban és terhelésben kialakuló panaszok ok-okozati összefüggéseit felkutattuk. 

A páciensnél jelen volt az anamnézisben egy bokasérülés, azonos oldali végtagon combcsonttörés, mindkettőt operálták. Ezen kívül megvan az ülőmunka, a gerincferdülés, kettő gerincsérv, lágyéksérv, melyet korábban operáltak és a mozgásszegény életmód az anamnézisben, mint rizikófaktor.

Rizikófaktorok közül ,ha csak egy jelen van, az is erősen tudja befolyásolni a testi szimmetriákat, ilyen összetett formában azonban kompenzációs halmazokat hoznak létre.

1. Abból indulunk ki, hogy a gerinc a test központi pillére, és az alsó, vagy a felső végtagok változása befolyásolja a gerinc terhelhetőségét, illetve fordítva. Egy strukturális eredetű gerincferdülés olyan feszülési folyamatokat indít meg a végtagok, a fej, valamint a mellkas és a belső szervi vonalak irányába, amely később számtalan negatív mozgásszervi és belső szervi – pl. emésztőrendszeri tünetet okozhat, amelynél több területet egyenként halmazokra bontva szükséges kezelni. Jó irányú, helyesen adagolt kezelési intenzitásokkal ezek egymást húzzák a gyógyulás irányába is, nem csupán csak a patológiás folyamatok felé.
2. Az alsó végtagi sérülések, operációk miatti szöveti feszültségek, a sérülések (lsd. boka és csípő) és a műtét utáni duzzanatok, az esetleges immobilizáció miatti mozgásbeszűkülések a lábak felől centrálisan, azaz a fej irányába ható kötőszöveti láncreakciókat indítanak be, amelyek szintén színes problémakörök, egymásra épülő panaszok melegágyai lehetnek. Ezeket egyenként kezelni szükséges.
3. A belső szervi feszültségek, a zsigerek mozgásszabadságának csökkenése, korábbi hasi operációk (pl. jelen esetben a sérvműtét) miatti letapadások, vagy önmagában csak az ülő életmód szintén rizikótényező a hasi oldalon fekvő lágyszövetek feszülésének, a mellkaskitérések csökkenésének terén (utóbbi esetben a légzőmozgások és a légzés változása). Az izmok ehhez igazodva befeszülnek, a legfontosabb légzőizmunk, a rekeszizom renyhévé válik. Mindez nem csak pozícióváltozásban, hanem kötőszöveti láncreakciókban is megnyilvánul, amely a tüdőn, a mellhártyán, a bordaközti izmokon és a gerinc területein keresztül azonnal kifejti hatását a vállra és ott okoz ezzel panaszokat, mozgásbeszűküléseket, fájdalmakat.

Páciensük esetében mindegyik folyamat jelen van a három felvázolt irányban. Ezeket, miután alaposan feltérképeztük, megoldási javaslatokat és komplex terápiákat kezdtünk meg, amely egyik fontos pillére a sokféle manuálterápiás korrekciók halmazából állt a test egész területén. Ez megoldja a panaszos gócpontokat, jelentősen enyhíti a fájdalmakat és egyéb negatív tüneteket mind a mozgás szervrendszere, mind az idegrendszer, mind az emésztőrendszer és légzőrendszer területein.

Ezt követően jön a még nehezebb lépés, az eredmény megtartása. Ebben nagyon nagy szükségünk van a korrekciós mozgásokra, az önkorrekciókra, a sportrehabilitációs alapokon nyugvó orvosi tréningterápiára, az intenzív erősítő tréningekre és a mozgásfunkciók átvezetésére, amely utóbbi speciális edzésfunkciók gyakoroltatásával készíti fel a testet a napi terhelések gond és probléma nélküli elviselésére, azaz a megelőzésre.

Példánkban bemutatott páciensük esete még az első héten jár, de már most látványos sikerrel jártunk. Egyik kiemelt szempont még a fent leírtak, a komplex egészségügyi és sporttudományi támogatások mellett mellett a motiváció megteremtése, az inspiráció biztosítása is.