Tudta, hogy a gerinc egyik legsérülékenyebb területe a háti és a deréktáji szakasz találkozása? Ez a thorakolumbalis átmenet, vagyis a T12–L1 környéke, amely biomechanikailag kulcsfontosságú szerepet játszik a gerinc mozgásában, terhelésében és sérülékenységében egyaránt. 

Miért sérülékeny ez a terület?

Az átmeneti régió sérülékenységének több oka van:

• Biomechanikai fulcrum: A thorakolumbalis átmenet "támaszpontként" működik, ahol nagyobb terhelés és mozgáskülönbség jelentkezik.
• Merevség-változás: A háti szakasz relatíve merevebb, míg a deréktáji rész mozgékonyabb.
• Anatómiai variabilitás: A csigolyák elhelyezkedése (T11, T12, L1) átmeneti lehet, előfordulhatnak variációk. Az esetek kb. 7%-ban a Th11-es az átmeneti csigolya, 69%-ban a Th12, a maradék 24%-ban pedig a L1-es. 
• TLTV jelenség: A thorakolumbalis átmeneti csigolya (thoracolumbar transitional vertebra) fogalmával találkozunk a szakirodalomban.

Lokalizáció és jelentőség

A thorakolumbalis átmenet a háti (thoracalis) és deréktáji (lumbalis) régió határán helyezkedik el. Ez a zóna a merev és a mozgékony szakasz találkozása, ahol:

• a thoracalis szakasz merevebb, elsősorban rotációs mozgásokra képes,
• a lumbalis szakasz ezzel szemben mobilisabb, főként flexió–extenzió irányban aktív.

Az ízületi felszínek felépítése és orientációja

Az ízületi orientáció meghatározza, hogyan tud egy csigolyaközti szegment mozogni.

• A háti szakasz ízületi felszínei inkább coronalis (frontális) síkban állnak → elősegítik a rotációt és az oldalhajlítást.
• A lumbalis szakasz ízületei sagittalis síkúak → inkább a flexiót és extenziót engedik.
• A thorakolumbalis átmenet ezek keverékét mutatja: a felszínek orientációja egyénenként változhat, ami fokozza a szakasz sérülékenységét.

Masharawi et al., 2004 (PubMed) és Du Plessis et al., 2022 (Wiley Online Library) kimutatták, hogy az átmeneti régióban a facet-ízületi orientáció nem mindig „tiszta” thoracalis vagy lumbalis, hanem átmeneti típusú.

A „reteszelés” mechanizmusa manuálterápiás szempontból

A facet ízületek reteszelődése (locking) gyakori klinikai jelenség a thorakolumbalis régióban. Ez akkor fordul elő, amikor az ízületi felszínek egymásba záródnak – például extenziós helyzetben –, és a mozgás korlátozottá válik. Manuálterápiás szempontból ez azt jelenti, hogy:

• az ízület nem mobilizálható adott helyzetben,
• előbb „nyitó irányú” (pl. flexiós vagy laterális) mozgást kell kiváltani,
• csak ezután alkalmazható mobilizáció vagy manipuláció.

A kezelő számára tehát kulcsfontosságú felismerni, hogy az adott átmeneti szakasz thoracalis vagy lumbalis típusú orientációval működik-e. (Forrás: Singer KP, 1990; PubMed) 

Ha extenzióban van reteszelve a csapízület, mobilizáció előtt mobilizáló pozíciót kell találni. 
Más technikát kell alkalmazni, mint az extenziós mobilizáció. Az ízületi orientáció meghatározza, hogy mely mozgásirány engedettebb.

Mit érdemes manuálterápiásan megfigyelni?

Vizsgálati szempontok:

• A T12–L1 szint mozgásmintája thoracalis vagy lumbalis jellegű?
• A facet-ízület extenzióban zárt helyzetben van-e?
• A mozgás flexióban vagy laterálflexióban könnyebben kiváltható?

Klinikai következtetések:

• Ha az ízület „reteszelve” van extenzióban → nyitó mobilizáció szükséges. Mobilizáció előtt mobilizáló pozíciót kell találni.
• A kezelő nem feltételezheti, hogy minden esetben „lumbalis” orientáció dominál. Más technikát kell alkalmazni, mint az extenziós mobilizáció.
• Anatómiai variabilitás esetén (TLTV) az egyéni eltéréseket mindig figyelembe kell venni. Az ízületi orientáció meghatározza, hogy mely mozgásirány engedettebb.

Klinikai és rehabilitációs következmények

A thorakolumbalis átmenet zavarai többféle panaszt okozhatnak:

• lokális fájdalom, izomspazmus,
• Maigne-szindróma (entrapment a T12–L1 környékén),
• deréktáji panaszok kisugárzása a csípőbe vagy a hasfalba,
• kompenzatórikus mozgásminták az alatta/fölötte lévő szinteken.

A kezelések során fontos a szegmentális differenciálás:

• a manuálterápiát mozgásvizsgálat előzze meg,
• a mobilizációs technikát a felszínorientáció és a reteszelés iránya alapján kell megválasztani,
• szükség esetén kiegészítő terápiák (pl. dry needling, stabilizáló gyakorlatok) is bevonhatók.

Manuálterápiás vizsgálat és kezelés

Mit kell ellenőrizni?

Az átmeneti szint (T12-L1) vizsgálatakor az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

1. Facet-ízületi tájolás: Milyen arányban viselkedik thoracalis vagy lumbális módon.
2. Mozgástartomány: A szegmentális mozgás minősége és mennyisége.
3. Mozgásminta: A beteg mozgásmintája utalhat az orientációra.
4. Reteszelődés vizsgálata: Ha a szint extenzióban "zárt", a facet ízület reteszelődhet.

Kezelési stratégiák

Az átmeneti szakasz kezelése során fontos:

• Ne feltételezzük automatikusan, hogy a T12-L1 mindig "lumbális" típusú orientációval rendelkezik.
• Az egyéni anatómia eltérhet (különösen TLTV esetén).
• Flexióhoz vagy oldalsó nyitáshoz mozgás lehet hatékony, nem az extenziós mobilizáció.
• A mobilizációs/manipulációs technikáknak meg kell felelniük a speciális biomechanikának.

Tudományos háttér és kutatások

Kulcsfontosságú tanulmányok

A szakirodalom számos tanulmányt tartalmaz a thorakolumbalis átmenetről:

• Masharawi et al. (2004): A facet ízületi felszínek orientációját vizsgálta, kimutatta a nagy variabilitást az átmeneti régióban.
• Du Plessis et al. (2022): CT felvételek alapján kvantitatív vizsgálat az átmeneti csigolyák anatómiai eltéréseiről.
• Singer KP (1990): Manuálterápiás szempontból írta le, hogy az átmenet nagymértékben rezisztens a rotációs mozgásra.

Klinikai alkalmazások

Az elméleti háttér gyakorlati alkalmazása:

• DiMond (2017): Thoracolumbar szindróma kezelése kombinált manuális módszerekkel.
• Meadows et al. (2019): Csípő és ágyéki panaszok kezelése az átmeneti szakasz fókuszálásával.
• Clark et al. (2021): Dry needling hatása a flexibilitásra és fájdalomérzékenységre a T12-L1 környékén.

Miért fontos az orientáció felismerése?

Az átmeneti szakasz orientációjának pontos meghatározása kritikus a sikeres kezeléshez:

1. Mozgásminta megértése: Az ízület orientációja befolyásolja a mozgásmintákat és teherelosztást.
2. Mobilizálhatóság: Meghatározza, hogy mely technikák lesznek hatékonyak.
3. Mozgásdiszkrepancia: Ha az orientáció nem egyezik a szomszédos szegmentekkel, fokozott terhelés jelentkezik.
4. Reteszelés kezelése: Az ízületi felszínek orientációja alapján választható ki a megfelelő mobilizációs technika.

Gyakorlati tanácsok terapeutáknak

Vizsgálati protokoll

• Alapos mozgásvizsgálat az átmeneti szakaszon
• Az ízületi orientáció meghatározása palpációval és mozgástesztekkel
• Reteszelődés vizsgálata különböző pozíciókban
• Egyéni anatómiai variációk figyelembevétele

Kezelési elvek

• Ne alkalmazz azonnal extenziós manipulációt reteszelt ízületnél
• Először mobilizáló pozíciót kell találni (flexió, oldalkimozdulás)
• Kombináld a manuálterápiát rehabilitációs gyakorlatokkal
• Vedd figyelembe a globális posturális összefüggéseket

Összefoglalás

A thorakolumbalis átmenet a gerinc egyik legkomplexebb és legsérülékenyebb területe. Az anatómiai variabilitás, az ízületi orientáció változása és a biomechanikai sajátosságok miatt különleges figyelmet érdemel a vizsgálat és kezelés során. A sikeres terápia kulcsa az egyéni anatómia megértése, az ízületi orientáció pontos meghatározása és a megfelelő mobilizációs technikák alkalmazása. A tudományos kutatások alátámasztják, hogy az átmeneti szakasz célzott kezelése nemcsak lokális, hanem távoli panaszok esetén is hatékony lehet.

PhysioVit – Szakértelem a gerinc egészségéért!

Ha szeretnél többet megtudni a gerinc egészségéről vagy szakmai segítségre van szükséged, lépj velünk kapcsolatba!

Az aktív triggerpont (TP) lokális "kontrakciós" csomóként jelenik meg a harántcsíkolt izomban, amely nyugalomban is fájdalmat okozhat, nyomásra pedig jellegzetes, távoli területre kisugárzó panaszt vált ki.

Patofiziológiájának központi eleme a kapilláris kompresszió miatti lokális ischaemia és hipoxia, amely anaerob anyagcseréhez, savas miliőhöz (H⁺, laktát, ATP-bomlástermékek) és fájdalomkeltő mediátorok (bradykinin, substance P, prostaglandin E₂, ATP) felszaporodásához vezet. Ez a perifériás szenzitizációt fokozza, míg a gerincvelői „wind-up” és konvergencia mechanizmusok a központi szenzitizációt és a referált fájdalom jelenségét tartják fenn. A folyamatot fenntartó tényezők közé tartozik a szimpatikus túlműködés/stressz, a motoros véglemez-diszfunkció és a neurogén gyulladás.

Terápiás beavatkozás (triggerpont-presszúra, myofasciális technikák, dry needling, neuromobilizáció, aktív mozgásterápia és tartáskorrekció) hatására az izomtónus csökken, a kapilláris perfúzió helyreáll, az acidózis és a mediátor-terhelés mérséklődik, így a nociceptor-ingerlékenység és a központi szenzitizáció visszaszorul. A mindennapi menedzsmentet a rendszeres testmozgás, bemelegítés–nyújtás, ergonómia és stresszkezelés egészíti ki. Következtetés: az aktív TP-k időben történő felismerése és célzott, multimodális kezelése hatékony a fájdalomkör megszakításában és a funkció helyreállításában.

1. Mi az aktív triggerpont? – Az izomcsomók, amik mindig rosszkor jönnek

Képzelje csak el: ül az irodában, épp befejezné az e-mailt, amikor hirtelen a vállába éles fájdalom hasít. Ismerős? Az ilyen "váratlan vendégek" gyakran nem mások, mint aktív triggerpontok, vagyis aktív fájdalmat okozó izomcsomók. 

Az aktív triggerpont nem egyszerű izomfeszülés. Ezek az izomcsomók nyugalomban is fájhatnak, sőt, nyomásra a fájdalom átsugározhat a test más részeire is. Gondoljon csak arra, amikor a hátában érzett fájdalom a karjába sugárzik – szinte olyan, mintha "trükköznének" a fájdalom útvonalával.

A triggerpontok gyakran izomgyengeséget, beszűkült mozgástartományt és vegetatív tüneteket okoznak. Hát nem bosszantó? Szerencsére, ha megértjük a hátterét, már egy lépéssel közelebb kerülünk a megoldáshoz!

2. A fájdalomkör titkai – Mi történik az izomban?

Most nézzük meg, mi zajlik ténylegesen odabent, amikor egy ilyen makacs triggerpont kialakul! Az alapvető gond az, hogy az izomban egy pici kontrakciós csomó keletkezik – olyan, mint egy kis csomó a ruhájában, amitől egész nap kényelmetlenül érzi magát.

Ez a csomó folyamatosan összehúzódva tartja az izomrostokat, így összenyomja a környező hajszálereket. Az eredmény? Az izom nem kap elég oxigént és tápanyagot, vagyis lokális ischaemia alakul ki. Ez kicsit olyan, mintha a növénye nem kapna vizet – előbb-utóbb elkezd szenvedni.

A hipoxiás (oxigénhiányos) környezet miatt az izom elkezd "izzadni" – egyre több savas anyag, például H⁺ ion, laktát, ATP-bomlástermék gyűlik fel, ami tovább ront a helyzeten. Így indul be a fájdalom körhintája.

3. Izomfeszültség – Miért fáj a csomó?

Az ischaemia miatt az izomszövet szó szerint "fuldoklik" az oxigénhiányban. Ezért annak anyagcseréje anaerob (oxigén nélküli) irányba tolódik – így keletkezik a hírhedt tejsav és savas kémhatás, ami tovább fokozza a fájdalmat.

Képzelje el, mintha dugóban ülne: a friss levegő nem jut be, csak a kipufogógáz szállong. Az izom is hasonlóan érzi magát, amikor a triggerpont miatt a vérkeringés lelassul. A savak, bomlástermékek csak gyűlnek, és egyre rosszabb lesz a helyzet.

Ez a helyileg nem csak fájdalmat okoz, hanem előkészíti a terepet a következő lépéshez: a gyulladásos anyagok felszaporodásához. Máris lépünk tovább!

4. Gyulladásos molekulák támadása – A fájdalom vegyi háborúja

Az oxigénhiányos, sérült izomsejtekből különféle fájdalomkeltő és gyulladást okozó anyagok szabadulnak fel. Ilyenek például a bradykinin, a substance P, a prostaglandin E₂ és az ATP. Ezek a molekulák igazi "csínytevők", akik felkeltik a környékbeli fájdalomérző idegvégződések figyelmét.

A bradykinin például tágítja az ereket, de egyben érzékenyebbé is teszi a fájdalomreceptorokat. A P "beindítja" a neurogén gyulladást, a prosztaglandin E₂ pedig szó szerint ráhangolja az idegeket a fájdalomérzékelésre. Az ATP és a H⁺ ionok is hozzájárulnak a fájdalomhoz, mintha egy igazi "vegyi támadás" zajlana az izomban.

Ez a folyamat elindítja a fájdalomérzetet, amely aztán a gerincvelőn keresztül az agyba jut. Na de miért lesz ettől minden még rosszabb?

5. Szenzitizáció – Amikor már "minden is" fáj

A gyulladásos közeg hatására a fájdalomreceptorok (nociceptorok) egyre érzékenyebbé válnak – ez a perifériás szenzitizáció. Ilyenkor már egy apró érintés, vagy egy enyhe mozdulat is fájdalmat okoz, mintha a bőre alatt minden idegszál "hisztizne".

A központi idegrendszerben is beindul a "wind-up" jelenség: a gerincvelő neuronjai túlműködnek, és az agy már túlzott reakciót ad minden fájdalomjelre. Ezért lehet, hogy a vállban lévő triggerpont miatt a fájdalom már a könyökéig vagy akár az ujjaiig is lesugározhat.

Ez a folyamat tartja fent a krónikus fájdalmat, és teszi lehetővé, hogy egy kis "csomó" ekkora galibát okozzon. De miért sugárzik ki a fájdalom?

6. Kisugárzó fájdalom – Az agy "félreértései"

A gerincvelőben az érzőrostok úgy futnak össze, mint a buszok egy forgalmas csomóponton. Az agy nem mindig tudja eldönteni, pontosan honnan érkezik a fájdalomjel. Ezért fordul elő, hogy a triggerpontból eredő fájdalmat egy távolabbi, de idegileg rokon területen érzékeli.

Ezért lehet, hogy egy nyaki triggerpont miatt fejfájást érez, vagy egy farizom-csomó miatt a lábába sugárzó fájdalma van. Gondoljon csak arra, amikor egy telefonhívásnál rossz helyre kapcsolják – az információ eljut Önhöz, de nem ott jelentkezik, ahol eredetileg indult.

Ez a referált fájdalom az egyik leggyakoribb oka annak, hogy a triggerpontokat gyakran félrediagnosztizálják – de egy tapasztalt, triggerpont terápiában jártas gyógytornász "leleplezi" őket!

7. További bűntársak – Miért marad aktív a triggerpont?

A szimpatikus idegrendszer túlműködése, azaz a stressz, csak olaj a tűzre! Krónikus fájdalom vagy stressz hatására megnő az izomfeszülés és az érszűkület, így az izomcsomó továbbra is aktív marad. Kicsit olyan, mint amikor egy feszült nap után még a párnája sem kényelmes.

A motoros véglemez-diszfunkció is hozzájárul a helyzethez. Ilyenkor az érintett izomrészben folyamatosan acetilkolin szabadul fel, ami állandó izomösszehúzódást eredményez. Ez újabb csomókat hozhat létre – mintha a csomók "szaporodnának".

A neurogén gyulladás még tovább ront a helyzeten: a nociceptorokból visszafelé is szabadulnak fel gyulladáskeltő anyagok, így a környező szövetek is érintettek lesznek. Ez egy igazi ördögi kör!

8. Mi történik, ha végre oldjuk a triggerpontot? – A felszabadulás pillanata

Itt jön a jó hír: a triggerpont oldása után az izom feszülése azonnal csökken. A kapilláris keringés helyreáll, az acidózis megszűnik, a felgyülemlett bomlástermékek kiürülnek. Olyan ez, mint amikor végre kinyitja az ablakot egy fülledt szobában – minden fellélegzik.

A fájdalomkeltő mediátorok eltűnnek, a nociceptorok ingerlékenysége csökken. Az afferens inger (vagyis a fájdalomjel) mértéke is csökken, így a központi szenzitizáció is visszaszorul.

Végül beindul az antiinflammatorikus (gyulladáscsökkentő) válasz, és a szöveti regeneráció elindul. Az izom szó szerint "megkönnyebbül", és Ön is újra szabadon mozoghat!

9. Terápiás lehetőségek – Hogyan segít a gyógytornász?

A jó hír, hogy a triggerpontok kezelése ma már rutinfeladat egy képzett gyógytornász, gyógymasszőr számára. A triggerpont-nyomástechnika (presszúra), a myofasciális release (fascia mobilizáció), a dry needling (száraz tűkezelés) mind hatékony módszerek.

Neuromobilizációval és aktív mozgásterápiával, valamint tartáskorrekcióval hosszú távon is megszüntethetők a panaszok. A stresszmenedzsment és a vegetatív idegrendszer szabályozása szintén kulcsfontosságú a teljes gyógyulásban.

Ne feledje: minél előbb fordul szakemberhez, annál gyorsabban szabadulhat meg a makacs izomcsomóktól!

10. Hétköznapi példák – Hogyan ismerje fel a triggerpontot?

A mindennapokban számos helyzetben találkozhat triggerponttal. Például, amikor egy hosszú autóút után "beáll" a nyaka, vagy egy egész napos számítógépezés után a vállában érez szúró fájdalmat.

Ha gyakran ébred reggel nyak- vagy hátfájással, esetleg sportolás közben egy bizonyos mozdulatnál mindig ugyanott jelentkezik a fájdalom, nagy eséllyel aktív triggerpont is fokozhatja a panaszt. Minden esetben javasolt szakember segítségét kérni és a triggerpontok okozta "ördögi kört" megszüntetni. Még az elején!

A jó hír, hogy egy kis odafigyeléssel – megfelelő bemelegítéssel, nyújtással, rendszeres mozgással – sokat tehet a megelőzésért is!

11. Tippek a mindennapi élethez – Így előzze meg a fájdalomkört!

A triggerpontok kialakulása ellen az egyik legjobb "fegyver" a rendszeres mozgás és a helyes testtartás. Próbáljon meg óránként felállni, nyújtózni, változtatni a testhelyzetét.

Fontos a stressz kezelése is, hiszen az állandó feszültség csak fokozza az izomcsomók kialakulását. Ha teheti, relaxáljon, meditáljon, vagy végezzen légzőgyakorlatokat – az izmai is hálásak lesznek érte!

Végül ne feledje! Ha tartós fájdalmat tapasztal, kérjen segítséget szakembertől! Egy gyógytornász személyre szabott tanácsokkal és kezeléssel segíti visszanyerni a mozgás szabadságát.

12. Ne adja át magát a csomóknak!

Az aktív triggerpont egy alattomos kis izomcsomó, amely képes az egész testet "felbolygatni".  Megfelelő kezeléssel, odafigyeléssel és szakértői segítséggel a fájdalomkör megtörhető.

Ha szeretné, hogy újra könnyedén mozogjon, ne habozzon! Keressen fel egy gyógytornászt és kezdje el a célzott terápiát! Az izmai is meghálálják.

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

Cikkhez használt források:

1. Shah JP, Danoff JV, Desai MJ et al. (2005): Biochemicals associated with pain and inflammation in myofascial trigger points
2. Simons DG, Travell JG, Simons LS: Myofascial Pain and Dysfunction – The Trigger Point Manual
3. Mense S (2008): Muscle pain: mechanisms and clinical significance
4. Fernández-de-las-Peñas C, Dommerholt J (2016): Trigger Point Dry Needling for Musculoskeletal Pain Syndromes

1. Mi az a neuromobilizáció? – Amikor az idegei is tornázni vágynak

Képzelje el, hogy az idegrendszere egy rugalmas ugrálóvár. A neuromobilizáció pedig egy olyan terápiás módszer, amelynek célja, hogy ezt az ugrálóvárat újra és újra mozgásba hozza – vagyis helyreállítsa az idegek mechanikai és fiziológiai működését. Ez nem valami varázslat vagy titkos szertartás, hanem tudományosan megalapozott mozgásterápia, amely a perifériás idegek és az őket körülvevő fasciák mobilitására, csúszóképességére és funkciójára fókuszál.

A nap végén egy kis váll-, derék- vagy lábfájdalmat érez? Sokszor ezek mögött az idegrendszer "berozsdásodása" áll. A neuromobilizációval pont az a célunk, hogy "újraolajozzuk" ezt a bonyolult rendszert és megszüntessük a feszüléseket, letapadásokat.

Ideális választás mindenkinek, aki nem akar élete végéig fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal élni. Ráadásul – és ez nem tréfa! – a neuromobilizáció nemcsak a tüneteket kezeli, hanem az okokat is megszüntetheti.

Kulcsszavak: neuromobilizáció, idegfájdalom kezelése, mozgásterápia, fascia, perifériás idegek

2. Idegrendszerünk mozgó szövet

Az idegek nem statikus huzalok, amelyek csak úgy vannak – mint a tévé mögött összegabalyodott vezetékek. Az idegrendszer egy igazán dinamikus, alkalmazkodó "szövetmester", amely folyamatosan nyúlik, csúszik és deformálódik, ahogy mi is mozgunk.

Vegyük például a hétköznapi életet: amikor lehajol a cipőjéért vagy integet a busznak, az idegei minden egyes mozdulatnál alkalmazkodnak, nyúlnak, csúsznak, hogy sose akadjanak el. Az idegek környezetét alkotó szövetek mind-mind kulcsszerepet játszanak abban, hogy ez a folyamat olajozottan menjen.

Ha az ideg nem tud mozogni – például egy letapadás vagy adhézió miatt –, hamar megjelennek a kellemetlen tünetek: mechanoszenzitivitás, fájdalom, funkciócsökkenés. Olyan ez, mint amikor egy cipzár beakad, és hiába húzza, valami mindig megakadályozza a sima mozgást.

Kulcsszavak: idegrendszer, fascia, vasa nervorum, perifériás idegek, idegi mobilitás

3. Idegi diszfunkciók: amikor az idegek is panaszkodnak

Az idegi problémák nem egyformák, sőt, néha egészen trükkös módon jelentkeznek. Butler és Shacklock neuromobilizációs szakértők három fő típusra osztották őket, hogy könnyebben megértsük, mi történik a háttérben.

Mechanikai diszfunkció: Ilyenkor az ideg csúszása vagy nyúlása akadályozott, és emiatt bizonyos pontokon feszülés halmozódik fel. Gondoljon csak arra, amikor egy gumiszalag egyik vége beszorul, és hiába húzza, nem mozdul.

Élettani diszfunkció: Az ideg mikrokeringése romlik, így oxigénhiány és gyulladás alakulhat ki. Ez olyan, mintha a kertjében az öntözőrendszerben dugulás lenne – a virágok (idegek) nem kapnak elég tápanyagot.

Elektrofiziológiai diszfunkció: Az idegvezetés megváltozik, amely érzészavarokhoz, zsibbadáshoz vagy akár izomgyengeséghez vezethet. Mint, amikor egy rossz telefonkábel miatt a beszélgetés szaggatottá válik.

Gyakran ezek a tényezők kombináltan jelentkeznek, és így a panaszok is összetettek lehetnek – például entrapment (idegcsapda) és triggerpont egyszerre.

Kulcsszavak: idegi diszfunkció, mechanikai feszülés, mikrokeringés, idegvezetés, triggerpont

4. Triggerpontok és idegek: egy ördögi kör, amit meg lehet törni

Az izmainkban kialakuló triggerpontok nemcsak kellemetlenek, hanem még az idegeinket is "megszívatják". A triggerpont által okozott izomtónus-növekedés és fasciális feszülés komoly kompressziót gyakorolhat a perifériás idegre. Ez irritációhoz, gyulladáshoz, sőt vezetési zavarhoz is vezethet.

Nem egyszerű a helyzet, mert az idegcsapda (például a n. medianus a pronátor területen) ugyanúgy fokozhatja a triggerpontok kialakulását az érintett izomban. Ez egy klasszikus "tyúk vagy tojás" helyzet: az ideg irritációja és az izomfeszülés egymást erősítik.

A neuromobilizáció ebben a bonyolult körforgásban igazi sztár: segít megtörni az ördögi kört, oldja a feszülést, csökkenti az érzékenységet és javítja a szöveti viszonyokat. Olyan, mintha egyszerre javítaná meg a bicikli láncát és az abroncsát is.

Kulcsszavak: triggerpont, idegirritáció, idegcsapda, izomfeszülés, neuromobilizáció

5. Neuromobilizációs technikák: Sliderek és tensionerek – két sztár a színpadon

A neuromobilizáció nem egyetlen technikából áll, hanem két fő elemből: a sliderekből (csúsztató technika) és a tensionerekből (feszítő technika). Mindkettőnek megvan a maga szerepe és időzítése.

Slider: Itt a perifériás ideg egyik vége nyúlik, míg a másik lazul, így az ideg "csúszik" az ideghüvelyhez képest. Gondoljunk csak egy hinta mozgására: egyik vég nyúlik, a másik lazul – ettől az egész szerkezet rugalmasabb lesz. A sliderek célja a keringésfokozás, a mechanoreceptorok stimulálása és a fájdalomcsillapítás.

Tension: Ennél a technikánál az ideg mindkét vége egyszerre feszül, ami fokozott idegi nyomást eredményez. Ez már egy igazi "keményfiú" eljárás: célja a tolerancia növelése, az adhéziók oldása és a mechanikai rugalmasság visszanyerése.

Fontos megjegyezni: ha aktív triggerpont van jelen, általában a sliderek az elsődleges választás, hogy elkerüljük a túlzott idegi feszülést.

Kulcsszavak: neuromobilizációs technikák, slider, tensioner, idegi mobilitás, fájdalomcsillapítás

6. Neuromobilizáció hatásai: Mit mondanak a kutatások?

Sokan kérdezik: "Jó-jó, de tényleg működik?" A válasz: igen, és ezt nemcsak tapasztalat, hanem tudományos kutatások is alátámasztják! A neuromobilizáció csökkenti a mechanikai nociceptív ingereket az ideg környezetéből (Shacklock, 2005), vagyis kevésbé fog fájni.

Emellett fokozza az idegi mikrokeringést, ami olyan, mintha egy eldugult csatornát kitisztítanánk – minden simábban áramlik. Aktiválja a fájdalomgátló mechanizmusokat is: a "gate control" és a szegmentális gátlás révén az agy kevésbé érzékeli a fájdalmat.

A neuromobilizáció javítja a neuromuszkuláris koordinációt, és segít visszanyerni a fasciális struktúrák mozgásminőségét. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a fájdalom csökken, hanem a mozgás is könnyebbé és szabadabbá válik.

Kulcsszavak: neuromobilizáció hatásai, kutatás, fájdalomcsökkentés, mikrokeringés, mozgásminőség

7. A hétköznapokban: Mikor érdemes a neuromobilizációhoz fordulni?

Talán Ön is ismeri azt az érzést, amikor egy hosszú ülőnap után zsibbad a lába, vagy reggelente nehezen mozdul a nyaka. Ezek tipikus jelei annak, hogy az idegei is "segítségért kiáltanak".

A neuromobilizáció minden olyan esetben hasznos lehet, amikor valamilyen mozgásbeszűkülés, zsibbadás, égő érzés vagy tartós fájdalom jelentkezik. Ilyen lehet például a teniszkönyök, a carpalis alagút szindróma vagy a derékfájás is.

Kulcsszavak: neuromobilizáció alkalmazása, zsibbadás, derékfájás, carpalis alagút szindróma, teniszkönyök

8. Klinikai javaslatok – Mit mond a gyógytornász?

Mielőtt bármilyen neuromobilizációs technikába belevágna, mindig érdemes szakemberhez fordulni. Egy alapos neurológiai státuszellenőrzés (érzés, reflex, izomerő tesztelése) elengedhetetlen a biztonságos és hatékony kezeléshez.

Akut, gyulladásos vagy hiperérzékeny állapotban pl. a slider technika alkalmazható, hogy elkerüljük a túlzott terhelést. Triggerpontkezelés után a neuromobilizáció remek eszköz a visszaesés megelőzésére.

A kezelés akkor lesz igazán hatékony, ha kombináljuk aktív mozgásrehabilitációval, tartáskorrekcióval és ergonómiai tanácsadással. Ez a hármas szövetség garantálja, hogy a javulás ne csak pillanatnyi legyen.

Kulcsszavak: gyógytornász tanácsok, neurológiai státusz, triggerpont kezelés, mozgásrehabilitáció, tartáskorrekció

9. Hétköznapi példák: amikor a neuromobilizáció életet ment

Képzelje el, hogy egy irodista egész nap számítógép előtt ül, és estére már alig érzi a kezét. A neuromobilizáció segíthet abban, hogy a kar idegei újra szabadon mozogjanak – mintha egy forgalmi dugót oldanánk fel az M1-es autópályán.

Vagy gondoljon a nagymamára, aki kertészkedés után zsibbadást és fájdalmat érez a lábában. Egy jól kivitelezett neuromobilizációs technika segíthet abban, hogy újra gond nélkül mehessen ki a rózsák közé.

De a sportolók sem kivételek: egy futónak, aki visszatérő "ülőideg" panaszokkal küzd, a neuromobilizáció lehet az a hiányzó láncszem, ami végre visszaadja a lendületét.

Kulcsszavak: hétköznapi példák, irodai fájdalmak, sportolói sérülések, zsibbadás kezelése, neuromobilizáció

10. Összegzés: Miért érdemes kipróbálni a neuromobilizációt?

A neuromobilizáció nem varázslat, hanem tudományos alapokon nyugvó mozgásterápia, amely segít visszanyerni a szabadságot az idegeinek – és így Önnek is. Legyen szó mindennapi mozgásokról, sportolásról vagy akár hosszú ülőmunkáról, a neuromobilizáció egy olyan eszköz, ami bárki számára elérhető.

Ne várja meg, míg a fájdalom átveszi az irányítást! Forduljon szakemberhez, és tapasztalja meg saját bőrén, mennyivel könnyebb lehet az élet, ha az idegei is megkapják a nekik járó mozgásterápiát.

Ne feledje!

A legjobb eredmény mindig akkor születik, amikor a kezelés személyre szabott, és aktív részese is a folyamatnak. Hiszen a mozgás – és az élet – az idegeknél kezdődik!

Kulcsszavak: neuromobilizáció előnyei, mozgásterápia, fájdalomcsökkentés, életminőség javítás, személyre szabott kezelés

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

Valószínűleg Ön is tapasztalta már, hogy egy makacs, fájdalmas izomcsomó milyen makacsul tudja rontani a mindennapokat: akár egy rossz testtartás, akár egy régi sportsérülés vagy stressz az oka, az úgynevezett triggerpontok nemcsak helyi fájdalmat, de kisugárzó panaszokat, mozgáskorlátozottságot is okozhatnak. De vajon mi történik a háttérben, amikor egy szakképzett terapeuta oldja ezeket a csomókat? Hogyan befolyásolja mindez a gyulladásos mediátorokat, és miként járul hozzá a fájdalom csillapításához vagy a regenerációhoz? Merüljünk el együtt a biokémia és a mindennapok találkozásánál!

A triggerpontok oldása – akár manuálterápiával, vagy egyéb módszerekkel – jelentős élettani és biokémiai változásokat indíthat el a lokális szöveti környezetben. Ezek közvetlenül befolyásolják a gyulladásos mediátorok szintjét, eloszlását, és azok hatását a perifériás nociceptorokra és a környező szövetekre.

Mi is az a triggerpont, és miért fáj?

Gondoljon csak egy kötött, feszes izomrészre, ahol az izomrostok szó szerint "összeakadnak", és helyileg egy csomó szerű keményedést tapinthatunk. Ez a triggerpont. Általában nemcsak ott fáj, ahol megtapintjuk, hanem a fájdalom kisugárzik – például egy vállövnél található zom triggerpontja fejfájást vagy karba sugárzó panaszt is okozhat.

A háttérben aktív gyulladásos folyamatok zajlanak, amelyek során különböző molekulák – úgynevezett gyulladásos mediátorok – szabadulnak fel a szövetekben.

1. Triggerpontban megfigyelhető gyulladásos mediátor-aktivitás (kiinduló állapot)

Egy aktív triggerpontban kimutathatóan megemelkedik több fájdalmat fenntartó és gyulladást generáló molekula szintje. Ezek közül a legfontosabbak:

• Bradykinin – erősen gyulladáskeltő anyag, a fájdalomérzet fokozója
• Substance P – idegi ingerületátvivő, ami a fájdalom és a gyulladás fenntartásában kulcsszereplő
• Prostaglandinok (PGE2) – gyulladást és fájdalmat generáló molekulák
• TNF-α, IL-1β, IL-6 – proinflammatorikus (gyulladást fokozó) citokinek
• H⁺ ionok, laktát – savas kémhatású anyagok, amelyek fokozzák a helyi acidózist (savasságot)
• ATP – energiaforrás ugyan, de magas szintje purinerg receptorokon keresztül szintén fájdalmat okoz

Ezek a mediátorok:

• Érzékenyítik a perifériás nociceptorokat (fájdalomérző idegvégződéseket)
• Fokozzák a neurogén gyulladást (axon reflexeken keresztül)
• Gátolják a lokális mikrokeringést, ami ischaemiát (helyi oxigénhiányt) okoz – ez az "ördögi kör", amiből nehéz kitörni

Hétköznapi példa: Képzelje el, hogy egy hosszan tartó számítógépes munka után fáj a nyaka, vállöve. Tapintásra egy kemény csomót érez, ami nyomásra szinte "kilő" a fejébe, vállába. Ez a triggerpont, melyben ezek a gyulladásos mediátorok tobzódnak.

2. Triggerpont oldás hatásmechanizmusa – gyulladáscsökkentés

A. Mikrokeringés javulása

Amint a triggerpont oldása történik – akár manuálterápiával, vagy más módszerrel –, az izomfeszülés oldódik. Ezáltal megszűnik a kapillárisok (hajszálerek) kompressziója, javul a helyi vérkeringés, több oxigén és tápanyag jut a területre.

• Az acidózis csökken, a káros anyagcseretermékek (H⁺, laktát, PGE2) kiürülnek, mint amikor a szellőztetéssel friss levegőt enged be egy fülledt szobába.

B. Gyulladásos mediátorok koncentrációjának csökkenése

Akár a külföldi országokban többször használt dry needlingről, akár egyszerű mechanikus nyomásról van szó, a terápiás beavatkozás mikrosérüléseket okozhat. Ez kontrollált, enyhe gyulladásos választ vált ki, amit gyorsan követnek az antiinflammatorikus (gyulladáscsökkentő) folyamatok.

• A megnövekedett helyi véráramlás szó szerint "kimossa" a gyulladásos mediátorokat a területről.

C. Nociceptor deszenzitizáció

A fájdalomérző receptorok (például a bradikininre, ATP-re és H⁺-ra érzékeny TRPV1, ASIC receptorok) aktivitása csökken. A substance P és CGRP felszabadulása mérséklődik, a neurogén gyulladás visszahúzódik.

• Mondhatni, "elcsendesednek" a fájdalomjelzők, kevésbé lesz érzékeny a terület.

D. Antiinflammatorikus faktorok aktiválódása

Az IL-10 és TGF-β antiinflammatorikus citokinek szintje nőhet. Emellett a glükokortikoid-receptor útvonal és a vagus-vezérelt gyulladáscsökkentő reflex is stimulálódhat.

• Ezek a saját szervezetünk "belső gyógyszerei", amelyek a gyulladás lecsengését segítik.

Hétköznapi példa

Olyan ez, mint amikor egy eldugult lefolyót kitisztít: az állott, kellemetlen szagú víz helyére friss, tiszta víz áramlik be.

3. Központi következmények

Az izgalmas rész csak most következik: amikor a perifériás (helyi) fájdalombemenet csökken, az agyba, gerincvelőbe futó idegek ingerlése is mérséklődik.

• A gerincvelő hátsó szarvának neuronjai kevésbé lesznek "hiperaktívak" – így csökken a centrális szenzitizáció, vagyis az egész központi idegrendszer érzékenysége a fájdalomra.
• A szimpatikus idegrendszeri tónus is csökkenhet – ez szintén segít a triggerpontok fenntartásában.

Hétköznapi példa

Gondoljon egy elnémított riasztóra: ha megszűnik a felesleges zaj, nyugodtabbá válik az egész környezet.

Összefoglalva: Mi történik az oldódás után?

• Feszülés oldása → javul a keringés
  – Metabolitok, gyulladásos anyagok eltávoznak.
• Gyulladásos mediátorok kiürülnek
  – Perifériás érzékenység csökken.
• Nociceptorok ingerlékenysége csökken
  – Fájdalom csillapodik.
• Antiinflammatorikus mediátorok aktiválódnak
  – Szöveti regeneráció indul.
• CNS felé érkező fájdalombemenet csökken
  – Központi szenzitizáció mérséklődik.

Gyakori kérdések a triggerpont oldásáról és a gyulladásos mediátorokról

1. Fájdalmas a triggerpont oldása?
Gyakran kellemetlen lehet, de a legtöbb esetben átmeneti, és a kezelést követően a fájdalom jelentősen enyhül.

2. Mennyi idő alatt érezhető a javulás?
Sokszor már az első kezelés után is érezhető a változás, amely a kezelést követő 1-3 napban tovább javul, de krónikus esetben több alkalom is szükséges lehet.

3. Visszatérhet a triggerpont?
Igen, ha az eredeti kiváltó ok (rossz testtartás, stressz, túlterhelés) nem szűnik meg, a triggerpont újra kialakulhat.

4. Miért fontos a gyulladásos mediátorok kiürülése?
Mert ezek felelősek a fájdalom, feszülés, mozgásbeszűkülés nagy részéért – eltávolításukkal a szervezet képes a regenerációra.

5. Milyen módszerek a leghatékonyabbak?
A triggerpontok oldása — akár manuálterápiával, dry needlinggel, vagy egyéb módszerekkel — jelentős élettani és biokémiai változásokat indíthat el a lokális szöveti környezetben. A hatékonyság egyéni, de a kombinált terápiák általában a leggyorsabb eredményt hozzák.

Ne feledje!

A triggerpontok oldása nem csak a fájdalom csökkentéséről szól. A szöveti regeneráció, a gyulladásos mediátorok eltávolítása, a vérkeringés javítása, a központi idegrendszer "lenyugtatása" mind-mind hozzájárul a hosszú távú egészséghez és jó közérzethez. Gondoljon rá úgy, mint egy nagytakarításra a szervezetben: a feszültség, a fájdalom, a gyulladás helyét átveszi a mozgékonyság, a frissesség, az életkedv.

Ha Ön is szeretné megtapasztalni, milyen érzés, amikor a régóta fennálló izomfeszülés végre kienged, keresse fel szakemberét — és hagyja, hogy testében elinduljanak ezek a pozitív biokémiai változások!

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

Ül az íróasztalnál, görnyedve a billentyűzet fölött, vagy nap mint nap nehéz tárgyakat emelget? Esetleg imád kertészkedni, vagy rendszeresen barkácsol otthon? Egy idő után azt veheti észre, hogy minden egyes csuklómozdulat – legyen szó akár csak egy bögre felemeléséről – éles, szúró fájdalmat okoz a könyöke külső oldalán. Ha magára ismert, lehet, hogy Önnél is kialakult a teniszkönyök, szakszóval Epicondylitis lateralis humeri.

Sokan azt hiszik, ez kizárólag a teniszezők "kiváltsága" – pedig a diagnosztizált páciensek csupán csekély %-a sportol így! Jóval többen vannak azok, akik a hétköznapi mozgások során, akár munka, akár hobbi közben szembesülnek ezzel a kellemetlen, makacs problémával.

Mi is az a teniszkönyök (epicondylitis lateralis humeri)?

A teniszkönyök (Epicondylitis lateralis humeri) egy olyan állapot, amely során a kéz/csukló feszítő izmainak eredésénél – a felkarcsont külső bütykénél, azaz a humerus lateralis epicondylusán – alakul ki fájdalmas gyulladás és/vagy degeneráció. A panaszokat legtöbbször a csukló ismételt hátrahajlítása (dorsalflexió) provokálja, de a probléma többféle helyen is lokalizálódhat a könyök körül.

Hétköznapi példák a kialakulásra

• Irodai dolgozók: Számítógép előtt ülve, folyamatos egérhasználat vagy billentyűzet-dobolás.
• Kertészek: Metszőollóval végzett hosszas munka, virágültetés.
• Szakácsok: Nehéz edények emelgetése, állandó keverés.
• Festők, burkolók: Ecset, glettvas, szerszám ismételt mozgatása.
• Házimunkát végzők: Porszívózás, ablakpucolás, bútorok tologatása.

És persze, ott vannak a hobbi- vagy profi sportolók is, különösen a tenisz, tollaslabda, squash kedvelői.

Hogyan ismeri fel, hogy teniszkönyöke van?

A teniszkönyök (Epicondylitis lateralis humeri) tünetei általában egyértelműek, de könnyen összetéveszthetők más problémákkal. Íme, mire érdemes figyelni:

• Fájdalom a könyök külső oldalán, gyakran pont a humerus lateralis epicondylus magasságában.
• A fájdalom kisugározhat lefelé, a kéztő felé, néha a váll irányába is.
• Tapintásra (palpációra) érzékeny pont a könyök külső részén.
• A csukló hátrahajlítása (dorsalflexió) izometriásan (tehát ellenállással szemben) fájdalmas.
• Néha az izometriás radiális abdukció (a kéz oldalirányú elmozdítása hüvelykujj felé) is fájdalmat okoz.
• Mindennapi tevékenységek – kulcs elfordítása, táska felemelése, kézfogás – is kellemetlenné válhatnak.

A teniszkönyök (epicondylitis lateralis humeri) típusai

A teniszkönyök nem egy homogén betegség – négy fő típust is elkülöníthetünk, attól függően, pontosan hol, melyik izom vagy ín érintett.

1. típus: M. extensor carpi radialis longus eredési tendopathiája

• Elhelyezkedés: A felkarcsont lateralis részén található crista supracondylaris lateralis humeri
• Kezelési tipp (manuálterápiából) : Leginkább keresztirányú frikciós masszázzsal (querfriktion) oldható meg. Pár kezelés után a panaszok akár teljesen megszűnhetnek.

2. típus: M. extensor carpi radialis brevis tenoperiostealis patológiája

• Előfordulás: Ez a leggyakoribb típus, az esetek 90%-a ide sorolható.
• Jellemző: A tapadásnál mikroszakadások, régi és új hegszövetek alakulnak ki, amelyek folyamatos fájdalmat okoznak.
• Kezelés: Fő cél a hegszövet oldása. Speciális mobilizációs technikák gyakran hoznak kiváló eredményt. Ezen kívül ízületi mobilitás viszgálat az izom által áthidalt ízületekben és sz.e. ízületi manuálterápia is szükséges a kiváltó okok között ugyanis sok esetben áll fent mozgástartomány csökkenés, elsősorban a tapadási pont közelében!

3. típus: M. extensor carpi radialis brevis tendinitise a radiusfejecsnél

• Ritkaság: Ez a verzió ritkán fordul elő.
• Kezelés: Keresztirányú frikció itt is segíthet, általában 4–8 alkalom után jelentős javulás várható. Ezen kívül ízületi mobilitás viszgálat az izom által áthidalt ízületekben és sz.e. ízületi manuálterápia is szükséges a kiváltó okok között ugyanis sok esetben áll fent mozgástartomány csökkenés, elsősorban a tapadási pont közelében!

4. típus: M. extensor carpi radialis brevis izom–ín átmeneti problémája

• Gyakoriság: Ez a verzió ritkán fordul elő.
• Kezelési nehézségek: Rosszul reagál a keresztirányú frikcióra. Egyéb speciális mobilizációs technikák gyakran hoznak kiváló eredményt. Ezen kívül ízületi mobilitás viszgálat az izom által áthidalt ízületekben és sz.e. ízületi manuálterápia is szükséges a kiváltó okok között ugyanis sok esetben áll fent mozgástartomány csökkenés, elsősorban a tapadási pont közelében!

5. típus: M. extensor digitorum tendinitise, vagy tendinopathiája

• Gyakoriság: Gyakori és sokszor kevert formában fordul elő, mert érintett még a M. extensor carpi radialis brevis is.
• Kezelés: Jól reagál a manuálterápiára, azon belül speciális mobilizációs technikák kiváló eredményt hoznak.

Ajánlás! Egy összehasonlító táblázat a teniszkönyök különböző izom-eredetű formáiról, valamint egyéb és könyökfájdalmakról. Kiegészítve diagnosztikus tesztekkel és palpációs pontokkal.

Miért éppen Ön? – A teniszkönyök kialakulásának rizikófaktorai

• Ismétlődő mozdulatok: Főleg azok veszélyeztetettek, akik napi szinten végzik ugyanazokat a monoton, csuklót terhelő mozdulatokat.
• Rossz ergonómia: Helytelen munkaállomás, pozíció, túl nagy súlyok emelése.
• Életkor: 30-50 év között fordul elő leggyakrabban.
• Kézdominancia: Általában a domináns oldalon alakul ki.
• Sportolók: Teniszezők, squash-játékosok, golfosok, de mindenki, akinek a sportja a csuklóra összpontosít.

Hogyan lehet megelőzni a teniszkönyököt?

• Ergonómia javítása: Állítsa be a munkaállomását, kérje szakember tanácsát.
• Rendszeres szünet: Munka közben tartson pihenőt, változtassa a mozdulatokat.
• Erősítő és nyújtó gyakorlatok: A csukló, alkar izmainak célzott edzése.
• Megfelelő sporttechnika: Ha sportol, ügyeljen a helyes ütésformára, testtartásra.

Teniszkönyök (epicondylitis lateralis humeri) diagnózisa és differenciáldiagnózisa

A diagnózis főleg a tüneteken, tapintási érzékenységen, valamint a csukló izometriás dorsalflexiójának és radiális abdukciójának fájdalmasságán alapul. Fontos azonban kizárni más okokat is:

• Perifériás idegek kompressziós neuropathiái (pl. alagút szindróma)
• Helyi ízületi eredetű funkciózavarok
• Egyéb, nem helyi okok

Szükség esetén képalkotó vizsgálatok (ultrahang, MRI), idegvezetési vizsgálatok is szóba jöhetnek.

Kezelési lehetőségek – Motiváció a gyógyuláshoz!

A jó hír: a teniszkönyök (Epicondylitis lateralis humeri) szinte minden esetben gyógyítható! A legfontosabb, hogy ne halogassa a kezelést, hiszen a panaszok idővel csak rosszabbodnak.

Konzervatív kezelési lehetőségek

1. Tehermentesítés
   • Kerülje a fájdalmat provokáló mozdulatokat, csökkentse a terhelést.
2. Gyulladáscsökkentés - itt a kiváltó okok alapján ajánlott szakember (gyógytornász) tanácsást kérni
   • Kineziológia tapasz, hűtőgél alkalmazása addig is kedvező lehet.
3. Fizioterápia, gyógytorna
   • Speciális gyakorlatok, amelyek segítik az izom regenerációját és erősítését. Ezek a gyakorlatok a kiváltó októl függenek.
4. Keresztirányú frikció (querfriktion)
   • Kézzel végzett masszázstechnika, amely oldja a letapadt szöveteket, a lokalizáció függvényében (lsd. fentebb a típusok szerinti 5 csoportban írtak alapján).
5. Mill-féle manipuláció
   • Gyógytornász által végzett speciális mobilizációs fogás.
6. Ortopédiai eszközök
   • Könyökszorító, csuklórögzítő, bandázs.
7. Lökéshullám-terápia, ultrahangkezelés, lézer terápia
   • Fájdalmat csökkent, gyulladást mérsékel.

Invazív kezelési lehetőségek

• Triamcinolon-acetonid infiltráció
  Bizonyos típusoknál (pl. 4. típus) szükség lehet injekcióra.
• Műtéti megoldás
  Nagyon ritkán, ha a konzervatív kezelések nem hoztak eredményt.

Motiváció: Miért NE adja fel a gyógyulást?

A teniszkönyök (Epicondylitis lateralis humeri) ugyan makacs és időnként bosszantó tud lenni, de nem kell, hogy élete részévé váljon! A kezelések – legyen az keresztirányú frikció, Mill-féle manipuláció, vagy akár egy jól megválasztott tehermentesítő tapasz – mind-mind azt a célt szolgálják, hogy Ön visszakapja a mozgás szabadságát. Ne hagyja, hogy a fájdalom irányítsa mindennapjait!

GYIK – Gyakran Ismételt Kérdések a teniszkönyökről (epicondylitis lateralis humeri)

1. Csak sportolóknál alakulhat ki a teniszkönyök?
Nem, a diagnosztizált betegeknek csupán csekély %-a sportoló. A legtöbb esetben olyanoknál jelentkezik, akik gyakran használnak ismétlődő csuklómozdulatokat.

2. Mennyi ideig tart a gyógyulás?
Ez a típusától, súlyosságától és a kezelés megkezdésének időpontjától függ. Általában néhány héttől pár hónapig tarthat.

3. Segít a kineziológiai tapasz vagy könyökszorító?
Igen, ezek csökkenthetik a terhelést, enyhíthetik a fájdalmat, de a tartós javuláshoz szükség lehet célzott terápiára is.

4. Elkerülhető a műtét?
A legtöbb esetben igen! A teniszkönyök (Epicondylitis lateralis humeri) konzervatív kezeléssel jól gyógyítható.

5. Visszatérhet a probléma?
Ha nem változtat a kiváltó szokásokon, sajnos visszatérhet. A megelőzés, rendszeres torna és helyes ergonómia kulcsfontosságú.

Ne feledje!

Ha felismeri a a teniszkönyök (epicondylitis lateralis humeri) tüneteit, ne várjon – keressen fel gyógytornászt, kérjen tanácsot, és kezdje el a kezelést! 

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

Ha Ön valaha is szembesült makacs vállfájdalommal, furcsa húzó érzéssel a térdénél, vagy épp a sportolás utáni "nem múló" izomfájdalommal, bizonyára hallott már a krónikus gyulladás fogalmáról.

De vajon mit szólna hozzá, ha azt mondanánk: már 80 évvel ezelőtt is volt valaki, aki a gyulladás és fájdalom ördögi körét kutatta? Ő volt James Cyriax, a modern ortopédia és manuálterápia egyik atyja.

Cyriax elmélete szerint bizonyos gyulladások képesek "önfenntartó" módon működni – vagyis nem múlnak el maguktól, és újra meg újra fellobbanhatnak akár egy rosszul végzett mozdulat után. Olyasmi ez, mint amikor valaki minden reggel újrakezdi a diétát, de délután már csokit majszol titokban: a folyamat örökösen visszatér.

De vajon megállja a helyét Cyriax teóriája a mai tudományos világban? Izgalmas kérdés, amit most Önnel együtt járunk körbe – könnyen érthetően, humorral, és hétköznapi példákkal fűszerezve!

Mi is az az "önfenntartó gyulladás"? – Avagy a makacs szomszéd, aki nem megy haza.

Képzelje el, hogy a testében egy apró gyulladásos folyamat olyan, mint a szomszéd, aki átjön egy kávéra, aztán ott ragad estig, majd másnap is visszatér. Ezt nevezi a tudomány "önfenntartó gyulladásnak". Cyriax szerint ezek a folyamatok azért makacsak, mert a szövetek nem tudnak megfelelően regenerálódni, így mintegy ördögi kör alakul ki: kis sérülés → gyulladás → fájdalom → kevesebb mozgás → még rosszabb regeneráció → még több gyulladás.

A modern tudomány ma már részletesen ismeri ezeknek az állapotoknak a molekuláris hátterét. A "low-grade" (alacsony szintű) vagy "steril" (fertőzés nélküli) gyulladás központi szerepet játszik például a krónikus ízületi fájdalmak, tendinopathiák (ínproblémák) vagy myofasciális (izom–kötőszöveti) fájdalmak hátterében. Ezek nem olyan "látványos" gyulladások, mint egy bedagadt boka – de attól még ott vannak, mint a háttérben duruzsoló kazán.

A kulcsszó tehát: krónikus, "láthatatlan" gyulladás. És igen, Cyriax már évtizedekkel ezelőtt felismerte ennek jelentőségét.

Mikrotrauma – avagy "apró kavicsok a cipőben"

Vegyünk egy hétköznapi példát: Ön elhatározza, hogy minden nap fut egy kört a közeli parkban. Az első napokban csak enyhe izomlázat érez, de pár hét után valami nem stimmel: a térd mintha kattogna, a bokájában furcsa húzódás jelentkezik. Nos, ez az apró, ismétlődő túlterhelés az, amit a szakirodalom "mikrotraumának" nevez.

Cyriax elmélete szerint ezek a mikrotraumák – mintha kavicsok kerülnének a cipőjébe – folyamatosan irritálják a szöveteket és idővel egyre komolyabb gyulladásos választ váltanak ki. A szövetek regenerációja elmarad, a gyulladás pedig szinte "táborozik" az adott területen.

A modern kutatások szerint mindez nem csak helyi, hanem egész szervezetet érintő folyamat lehet. Az ismétlődő mikrotrauma kiváltja a szervezet válaszreakcióját, amelyben kulcsszerepet játszanak a citokinek, a kötőszöveti sejtek és persze a fájdalomérző idegek is.

Az ördögi kör: gyulladás, fájdalom, mozgáshiány – újratöltve

Miért olyan nehéz megszakítani ezt az ördögi kört? Mert a fájdalom miatt kevesebbet mozdul, emiatt a szövetek még jobban letapadnak, az izom és az ín "beragad", és a gyulladás szinte örökös lakótárssá válik. Olyan ez, mint amikor egy rossz szokás berögzül: minél tovább hagyja, annál nehezebb megszabadulni tőle.

A Cyriax-féle megfigyelés szerint a gyulladás, a fájdalom és a mozgáskorlátozottság ördögi körként fonódnak össze. Bár a modern tudomány szerint nem mindig lineáris a kapcsolat (hiszen sokszor fájdalom van gyulladás nélkül is), az alapelv – miszerint a mozgás hiánya rontja a helyzetet – ma is igaz.

Ezért is különösen fontos a megfelelő mozgásterápia és a célzott manuális kezelés: ezek segítenek megszakítani az ördögi kört, és visszaadni a mozgás örömét.

A modern tudomány szemüvegén át: citokinek, neuropeptidek és társai

Na de nézzük meg, mit mondanak a "fehér köpenyesek" a laboratóriumban! Ma már tudjuk, hogy a krónikus gyulladásos folyamatok mögött gyakran olyan molekulák állnak, mint az IL-1β, IL-6 vagy a TNF-α. Ezek a "kémiai hírnökök" a szervezetben gyulladásos választ váltanak ki, fokozzák a fájdalomérzékelést, sőt, tartósan jelen lehetnek még akkor is, ha nincs látható sérülés.

A neuroimmunológia fejlődésével azt is egyre jobban értjük, hogy az idegrendszer és az immunrendszer szoros kapcsolatban áll. Ez azt jelenti, hogy az ismétlődő fájdalom és a gyulladás nem csak a sérült szövetekről szól, hanem az agy és az idegek "emlékeznek" is rájuk – ezért lehet krónikus a fájdalom.

Cyriax már a múlt században is megfigyelte, hogy a gyulladás és a fájdalom képesek önmagukat fenntartani. Ma már tudjuk: ennek hátterében nemcsak mechanikai, hanem bonyolult biokémiai és idegrendszeri folyamatok is állnak.

Tendinopathia: amikor az ín "hisztizik" – a Cook & Purdam-féle folytonossági modell

Gondolt már arra, hogy az inai is tudnak "hisztizni"? A tendinopathia, vagyis az ín krónikus fájdalma gyakran éppen olyan önfenntartó gyulladás, amiről Cyriax beszélt. Cook & Purdam 2009-ben bemutatott "continuum modellje" szerint az inak három stádiumon mennek keresztül: reaktív, diszrepair (helyreállítási zavar) és degeneratív.

Ez azt jelenti, hogy egy egyszerű túlterhelésből akár éveken át tartó, hullámzó fájdalom alakulhat ki. És ami igazán érdekes: nem mindig van összefüggés az ín szerkezetének állapota és a fájdalom mértéke között. Mint amikor a szalonna vékony, de mégis nagyon laktató – az ín lehet épp csak picit károsodott, mégis nagy a fájdalom.

Ez a modern modell nagyon jól rezonál Cyriax eredeti megfigyeléseivel, de ma már sokkal pontosabban tudjuk mérni és kezelni a tendinopathiát.

Fasciális problémák: densifikáció, HA, és a "csúszik vagy tapad" kérdése

Emlékszik még, mikor utoljára beletapadt a cipője a sárba? Nos, a fasciális rendszer is tud ilyen "letapadós" lenni. Korábban azt gondolták, hogy a fájdalomért az adhéziók, vagyis tényleges tapadások felelősek, de ma már tudjuk: a kötőszövet (fascia) viszkozitása, hyaluronan (HA) koncentrációja és a szövetek közötti csúszás a kulcs.

Ha a HA molekulák összetapadnak, a szövetek kevésbé tudnak elmozdulni egymáson – ezt nevezzük densifikációnak. Ez csökkenti a mozgástartományt, és fájdalomküszöb-csökkenést okoz. Szerencsére célzott manuális kezeléssel és mozgásterápiával ez a folyamat visszafordítható.

Így tehát, amikor azt mondjuk: "letapadt a dereka", vagy "letapadt a szövete" valójában a szövetek viszkozitása változott meg. Cyriax letapadás-elmélete tehát új értelmezést nyert – ma már molekuláris szinten látjuk, mi történik.

Manuálterápia: nem csupán mechanika, hanem idegrendszeri varázslat

Sokan gondolják úgy, hogy a manuális technikák – például a Cyriax-féle keresztdörzsölés – pusztán mechanikusan "megtörik" az összetapadásokat. A modern tudomány azonban azt mutatja: ezek a kezelések főként az idegrendszerünkre, az érzékelésünkre hatnak.

Képzelje el, hogy egy jó masszázs után nem csak a fájdalom csökken, de a közérzete is javul – ez nem véletlen! A manuális terápia aktiválja a szervezet endogén fájdalomcsillapító rendszerét (endogén opioidok), csökkenti a stresszt, és javítja a mozgáskoordinációt.

Ráadásul rövid távon akár enyhe "beavatkozási fájdalom" is jelentkezhet, de ez is része a regenerációs folyamatnak. Mint amikor egy jó edzés után izomlázunk van, de tudjuk, hogy hosszú távon erősebbek leszünk.

Krónikus gyulladás: amikor a szervezet "takaréklángon" gyullad

A krónikus gyulladás nem mindig jelent látványos duzzanatot vagy pirosságot. Inkább olyan, mint amikor a gáztűzhelyen csak pislákol a láng – folyamatosan működik, de nem okoz nagy tüzet. Ez a "low-grade" gyulladás hosszú távon azonban komoly problémákat okozhat: fájdalmat, mozgáskorlátozottságot, sőt, akár szöveti degenerációt is.

A modern kutatások szerint a krónikus gyulladás hátterében gyakran immun-metabolikus és idegrendszeri tényezők állnak. Például elhízás, anyagcserezavarok vagy stressz is fokozhatják a szervezet gyulladásos hajlamát.

Ezért is olyan fontos az életmódváltás, a rendszeres mozgás és a megfelelő kezelések – ezek mind segítenek a "takaréklángot" eloltani.

Hétköznapi példák: sport, kerti munka, és a "nem múló" fájdalom

Hányszor fordult már elő, hogy egy kiadós kerti munka után napokig fájt a dereka? Vagy amikor új sportba kezdett, és hetekig sajgott a válla? Ezek mind-mind klasszikus példái a mikrotrauma okozta krónikus gyulladásnak.

De ne aggódjon, nem kell lemondania a mozgásról! A lényeg, hogy figyeljen a testére, ne erőltesse túl magát, és ha makacs fájdalmat tapasztal, forduljon szakemberhez. A Cyriax-féle elmélet – modern köntösben – ma is azt tanítja: a mozgás gyógyít, de csak okosan!

A megfelelő terhelés, célzott mozgásterápia, manuális kezelés és életmódváltás együttesen segít kitörni az önfenntartó gyulladás ördögi köréből.

Mit tehet ön? – Praktikus tanácsok a mindennapokra

• Mozogjon rendszeresen, de mértékkel! Az ízületeknek és inaknak szükségük van terhelésre, de a túlzás ártalmas lehet. Hallgasson a teste jelzéseire! Hallgasson gyógytornász, sportrehabilitációs szakember által javasolt megoldásokra.
• Ne féljen az enyhe fájdalomtól, de tartós panasz esetén forduljon szakemberhez! Egy-egy izomláz még nem baj, de a hetekig tartó, romló fájdalom már jelzés lehet.
• Használja ki a modern terápiás lehetőségeket! A mozgásterápia, manuális kezelés, fascia-technika, valamint a személyre szabott rehabilitáció/sportrehabilitáció mind segíthetnek.
• Figyeljen az életmódjára! Az egészséges testsúly, megfelelő folyadékbevitel, kiegyensúlyozott étrend támogatja a szervezet regenerációját – és csökkenti a krónikus gyulladás esélyét.

Összefoglalva tehát Cyriax öröksége ma is él – csak már "wifi-vel" :-)

Cyriax "önfenntartó gyulladás" elmélete nem poros történelem, hanem a modern tudomány alapja is lehet. Bár ma már molekuláris, neuroimmunológiai és élettani szemlélettel vizsgáljuk a krónikus fájdalmakat, a fő üzenet – a mozgás, az aktív terápia és a szövetek egészsége – ma is változatlan.

Ne hagyja, hogy a fájdalom "beköltözzön" a mindennapjaiba! Mozogjon, kérjen segítséget, és legyen aktív résztvevője saját gyógyulásának. Ha pedig úgy érzi, elakadt, forduljon bizalommal szakértőkhöz, akik a legmodernebb tudományos alapokon segítik Önt.

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!