Egy igen érdekes és terapeuták számára nem elhanyagolható, a háttérben lapuló kapcsolati rendszert szeretnék ma bemutatni, amely jól tükrözi a kötőszöveti terhelési vonalak háttérben működő összehangolt kapcsolati rendszerét és azt a szemléletmódot, amely sikeres állapotfelmérést és kezelést eredményezhet a gyakorlatban a kötőszöveti terhelési vonalak analizálása és kezelése által egy-egy adott problémára vonatkozóan, ugyanakkor kizárólag az egyéni terhelési sajátosságok figyelembe vételével.

Gerincpanaszok, mint kiinduló probléma, majd ennek hatására aktiválódott terhelési vonalak

A közelmúltban történt, hogy megkeresett minket egy 40-es éveiben járó sportoló egyre erősödő vállfájdalmakkal, illetve emellett a kisujjat is magában foglaló időszakosan jelentkező zsibbadásokkal. Elmondása szerint ezek a tünetek aztán erősödtek jelentősen, mikor intenzív kargyakorlatokat végzett súlyzóval, vagy kötelet mászott, vagy saját testsúlyos gyakorlatokat csinált az edzőteremben.

Ezen panaszok hallatán, mivel azok intenzív izommunka miatt fokozódtak gondolataink első körben lokális lágyrész elváltozásra, kötőszöveti tónusproblémákra, deformitásra, illetve sarcomer problémára (pl. triggerpont és ennek következményei) fókuszálódtak. Azonban páciensünk elmondása szerint a panaszok megjelenése előtt kb. 3 héttel intenzív deréktáji panaszokkal, fájdalmakkal kezelték, amely hirtelen történő, kerti munka közben rosszul végrehajtott előrehajlás miatt jelentkezett. A deréktáji panaszok viszonylag gyorsan, 2 alkalommal végzett manuálterápiára rendeződtek gyógytornászánál, így többet nem is jöttek elő a derekánál a fájdalmak. Annyira jó lett a dereka, hogy azonnal el is kezdte az edzéseket és 2-3 nap múlva jelentkeztek először a vállpanaszok.

Egymásra hatások és az időfaktor

Meghallgatva ezeket az egymás utáni történéseket, figyelmünk azonnal tágabb értelemben vett kötőszöveti terhelési vonalakra koncentrálódtak mind paretális, mint pedig vicerális oldalról. Tekintettel arra, hogy a parietális és vicerális érintettséget viszonylag gyorsan meg lehet speciális tesztsorozatok végrehajtásával különböztetni, így hamar diagnosztizálható volt a parietális érintettség, viscerális letapadások nélkül (az akut probléma szemszögéből nézve)

Fasciaháló és a funkcionális tesztek a terhelési vonalak függvényében

A funkcionális fasciateszteknél az volt megállapítható, hogy a lumbális gerincet a felső végtaggal hátul postero-mediálisan, valamint postero-laterálisan futó kötőszöveti terhelési vonalak mentén egyaránt provokálható a kar és ujjzsibbadás, miközben a páciens lumbális fasciális elemeit teszteltük a hátsó régióban. A combra vonatkozó teszteknél szintén előidézhetők voltak a panaszok és ez végig követhető volt a vádliig bezárólag. Közvetlenül a kar mozgásainál a vállövi-vállízületi tesztekén azonban lokális panasz is észrevehető volt, mégpedig a rotátor köpeny tagjainak érintettségét jelezve. Ezt azonban a kötőszöveti terhelési vonalak miatti másodlagos, de nem elhanyagolható problémának, azaz kötőszöveti láncok feszülése miatt kialakult következménynek tekintettük, melyet egy kezeléssel -viszonylag könnyen - helyre is hoztunk a musculus supraspinatis, a musculis infraspinatus, a musculus terres minor és a musculus terres major aktív triggerpontjainak csillapításával, lazításával ezáltal a triggerponthoz tartozó kisugárzó un. "zónafájdalmak" megszüntetésével.

Ezt követően lágy, fájdalommentes fasciamobilizálást, illetve kötőszöveti lazítást célzó manuális terhelést, majd fasciatréning gyakorlatokkal nyújtást végeztünk még további 3 alkalommal a panaszok teljes megszüntetéséhez, hogy páciensünk ezt követően viszonylag hamar el tudjon kezdeni ismét fájdalomtól mentes viszonyok között, irányításunk alatt szabadsúlyzós tréninget és saját testsúlyos gyakorlatokat végezni.

Hétköznapi munkám során gyakran találkozom emberekkel, akik könyökízület környéki fájdalommal keresnek meg. Sokszor hallom, hogy "teniszkönyököm van" mely rendszeresen előjön nagyobb megterelés hatására az alkari feszítő izmok működési zavarát, gyulladást és ezzel járó erős fájdalmat okozva. Általában ekkor jönnek el hozzám, amikor már valami erősen fáj, vagy nem működik jól és ez a napi megszokott mozgásokat, a munkavégzéseket zavarja. Általában ilyenkor első gondolatom az, hogy ez csak egy tünet. Egy másik problémás testrész elváltozásának, vagy rossz működésének következménye. És ekkor el is kezdem keresni a távolabbi pontokon elhelyezkedő zónákban az eltéréseket (funkcionális diagnosztikai szemszögből, azaz mi és hogyan terhelődik, mi és hogyan működik egyénre szabottan).

Mi is történik ilyenkor a háttérben? Pontosan mi és hogyan változik meg a kéz és az alkar működésében teniszkönyöknél?

Az alkar kézháti (un. feszítő) oldalán több izom található, melyek mindegyike a könyök külső/oldalsó részétől húzódik a csukló, a kézhát, vagy az ujjak irányába és különféle helyeken végződnek. Ezeknek az izmoknak a terhelése, a terhelésre adott reakciója attól is függ, milyen ízületeket hidalnak át, milyen pontokon végződnek a kézen, vagy az áthidalt ízületek napi terhelése, pozíciója milyen. Ebből adódóan az alkari feszítő izmok terhelése is a kézpozíciókhoz igazodik, változik, átalakul. Mindezen átalakulás az izom feszességének vátozásához - jelen esetben növekedéséhez - vezetve terheli túl az izompólyát, az alkar feszítő izmainak könyöknél végződő részéig bezárólag, illetve azon túlmenően a csonthártyát is irritálni kezdi.

A szöveti túlterhelésre a szervezet egy védekező reakcióval válaszol, vagyis egy feszülési folyamat indul meg az izomban, a csonthártyában, amely az izomzat rugalmasságának csökkenéséhez vezetve a csonthártya/ín/izom átmenetnél indít meg gyulladásos reakciókat olyan tünetek megjelenésével, mint például a duzzanat, nyomásérzékenység, erős, lüktető, mozgásra erősödő fájdalo, izomerő csökkenés. Ezek az ízületi változások, majd izmokban jelentkező túlterhelési folyamatok nem egyik napról a másikra jönnek létre, hanem viszonylag hosszú ideig ható helytelen és kóros terhelések következményei, melyhez a mozgató rendszer az átalakulástól számított időszakban alkalmazkodott. Sőt extrém esetben meszesedések indulnak el a kötőszövetben, melyek hátterében szintén egy intenzív és kóros terhelési irány diagnosztizálható (ilyet találunk a teniszkönyöknél is, de sokkal gyakoribb például a sarokcsontnál).

Mi a teendőnk ezekben az esetekben? Nézzük sorban a kiváltó okokat és a következményeit 3 lépcsőben.

1.) Az izomzat túlterhelését, fokozott feszülését és ezáltal a rugalmatlanságát egy, vagy több ízületi túlterhelés, ízületi blokk (csontpozíció változása) okozta. Ennek felkutatására, majd kezelésére kiváló technika az ízületi és ízület környéki manuálterápia. Ennek hatására visszaáll a normál működés és nem terhelődik tovább helytelenül az alkari feszítő izomzat. Megszűnnek az izom feszességét, rugalmatlanságát kiváltó ízületi blokkok.

2.) A lágyrészek átalakulása egy funkcionális izom és kötőszöveti láncreakció eredménye, amely több testrész összehangolt munkájának következménye. Ezek analizálása és terápiája izomlazító, kötőszöveti lazító terápiákkal történik meg. Ez jelentősen csökkenti majd a könyök külső részénél érezhető fájdalmat és az ebből adódó működési zavarokat. Az izmok rugalmasságának helyreállítása pedig csökkenti a gyulladásos folyamatot és a csonthártya irritációt. Mindezen lágyrészterápia hatására csökken majd az izom/ín/csonthártya átmenetnél kialakult feszülések okozta erős, szúró esetleg izomgyengeséget okozó fájdalom. Csökken a gyulladásos folyamat miatti lüktető, húzó jellegű, állandóan meglévő, meleg hatására fokozódó fájdalom is.

3.) A rugalmasság és stabilitás megteremtése a következő lépcsője a terápiának, amely mind lokális, mint pedig az izomláncok mentén szükséges, hogy az eredményt minél hamarabb tudjuk stabilizálni, az ízületi mozgástartományt a csuklónál megtartva. Ezáltal pedig arra koncentrálva, hogy miután a fájdalom, a feszülés és az ízületi blokádok megszűntek, a tünetmentesség tartós legyen, illetve ne jöjjön vissza újabb nagyobb megterhelés hatására a túlterhelések miatti szöveti gyulladás.

Belegondoltál már abba hogy mekkora terhelés nehezedik a bokacsontjaidra álláskor, vagy mekkora húzóerővel bírkózik meg az Achilles inad mikor futsz a busz után? Egy 2000-ben közzétett kutatásban (*2) pontosan ezeket vizsgálták. Gyaloglás esetén testsúlyunk 5,4-szeresét , futás során pedig a testtömegünk 11,1-szeresét viseli a sarokcsontunk. Az Achilles inunkat futás során akár a testsúlyunk 7,7-szeresének megfelelő erőhatás is érheti. Habár testünk ekkora erőkkel is elír, mégis megsérülünk időnként, ez alól az életvitel szerűen mozgó edzők sem kivételek.

A legújabb cikkünk is egy ilyen sportoló esetét mutatja be. Addig tűrte fájdalmait, sérüléseit, míg azok komolyan el nem kezdték zavarni a hétköznapi életben.

Sportolónk "kálváriája" 3 évvel ezelőtt kezdődött, mikor heti többször futott 10 kilométereket. Az egyik ilyen futás után fájdult meg a jobb sípcsontjának elülső-külső oldala. Panaszai elviselhetőek voltak, csak akkor csökkentette a távot 3-4 km-re amikor már mindkétoldalivá vált a panasz. Nem sokkal később erős deréktáji fájdalmak jelentkeztek nála, melynek kivizsgálása során az ágyéki 4-5. porckorong kiboltosulását találták. Habár Brinjikji W *1  2015-ös kutatása szerint a 30 évesek 40%-ánál tünetmentesen van jelen discus protrusio, megjelenését az előző sérülések következtében létrejött kompenzáló járás és futáskép provokálhatta. Sajnos itt nem értek véget a sérülések, a jobb vállát rántotta meg egy balszerencsésen kivitelezett emelés során. Első alkalommal erőteljes (VAS 7) húzó, feszítő égető fájdalmakkal jelentkezett nálunk, nem tudott már egyáltalán  futni, de már a hétköznapi munkában is korlátozottá vált.

A deréktáji és vállpanaszok gyakran mutatnak összefüggést. A probléma teljes körű, hatékony kezeléséhez több oldalról érdemes vizsgálódni. Ha például valaki derékfájdalmakkal küzd, meg fog változni a testtartása, azonnal felvesz egy védekező úgynevezett antalgiás tartást, mely során igyekszik úgy mozdulni hogy tehermentesítse a sérült részeket és elkerülje a fájdalmat. Ezzel megváltozik a mozgás minta, a test máshogy terhelődik, mely a mozgás szervrendszer különböző részein kialakult túlterheléséhez, sérüléseihez vezethet. Így akár egy rakodás során könnyebben meghúzhatjuk a vállunkat. 

Ha  a lumbális szakaszt érintő kötőszöveti sérülés nem gyógyul megfelelően és a feszülés ott marad, az tovább terjedhet a kötőszöveti láncokon mind a környező mozgás szervrendszer mind a belső szervek irányába, ahol további zavarokat kelthet. Ezek az apróbb feszülések általában nem okoznak azonnali panaszt, viszont hosszú távon nagyobb problémákhoz vezethetnek. Például a folyamatosan előre húzott vállnál megrövidülhetnek a mellizmaink mely alagút szindrómát létrehozva nyomás alá keríti az alatta átfutó idegeket, ereket ami hosszú távon izomgyengeséghez, zsibbadáshoz is vezethet. 

A mozgás-légzési minta megváltozása kihat a belső szerveink mozgástartományára és mozgásminőségére  így a működésükre is. Így lehet összefüggés egy derék és váll körüli fájfalom és a gyomorproblémák, például reflux között is. Mikor kezelünk a kötőszöveti sérülések regionális terápiája mellett megcélozzuk a létrejött kompenzációkat is, úgy hogy a teljes test egészében tudjon hatékonyan gyógyulni, felkészülni az őt ért terhelésekre.

Így tettünk ebben az esetben is. Mozgásszervi állapotfelmérést követően felállítottuk a kezelési tervet, melyben megállapodtunk  az alkalmazott terápiákról, otthoni házi feladatokról.  A lökéshullám, Medical Flossing, kinesiotape terápiával, gyógytorna gyakorlakklal kiegészített kötőszöveti terápia (FDM),  azonnali, páciensünk által nem várt mértékű sikereket hozott. Azóta újra fut, derékfájdalma, vállpanaszai megszűntek, jelenleg rehabilitációs trénernek tanul. 

Tisztelt Olvasó! Felhívjuk a figyelmet arra, hogy jelen cikk szerzői jogi védelem alatt áll. A cikk, vagy egy részének bármilyen felhasználásához ( másoláshoz , fordításhoz stb.)  a szerző előzetes írásbeli engedélye szükséges. A szerzői jog megsértése súlyos jogi következményeket von maga után.

Kérje a témában profi gyógytornászaink, sportfizioterapeutáink tanácsát a módszerről itt: +36 1 790 9900