Az Osteopathia, mint moduláris továbbképzés kettő formában lesz jelen 2016 végétől a PhysioVit-nél, melynek köszönhetően mindenki megtalálhatja nálunk a számára testhez álló koncepciót, illetve kialakíthatja saját órarendjét. Mint azt már korábban megírtuk, az osteopathia óraszáma a WHO által nemzetközileg kerül meghatározásra, amely alapján 1020 órás elméleti/gyakorlati tanóra szükséges egy osteopath képesítés megszerzéséhez. A hallgatók részére ajánlott képzési időszak a 400 órás tudományos elméleti, illetve a gyakorlati órákra való tekintettel min. 4, max. 5 év.

A képzéseken nagy óraszámban fordul elő a parietalis, a visceralis, a fascialis, a cranialis Osteopathia. Ebből adódóan jelen bejegyzésünkben most 3 különböző terület sajátosságait mutatjuk be.

1.) parietal/parietális/mozgásszervrendszeri Osteopathia

Az Osteopathia azon ága, mely az ízületek, izmok, inak, szalagok és fasciák mozgásbeszűküléseit vizsgálja és kezeli. A musculo-sceletalis rendszer (a tartó és mozgató apparátusunk a szervrendszere) zavarainak felismerésével és kezelésével foglalkozik.

A parietális Osteopathia ezen rendszer strukturális eltéréseit és az ehhez kapcsolódó problémákat vizsgálja és igyekszik manuálisan megszüntetni. Az emberi vázrendszerhez tartoznak a csontok, csigolyák, ízületek és bizonyos értelemben a szalagok is. Az izomrendszer az izmokon kívül az inakat, ínhüvelyeket és az izmokat körülölelő finom kötőszöveti réteget (fascia) is magába foglalja. A fascia a kötőszövet azon része, mely körülvonja az izmokat, csontokat, szerveket és az egésztestben, mint egy összefüggő hálózat keresztülhúzódik, kapcsolatot teremtve az egymástól távol eső testrészek között is. Az idegrendszer komplex együttműködésbe való bevonásával válik lehetővé az emberi mozgásszervrendszer tartása és mozgása.

Helytelen vagy túlzott igénybevétel vagy akár a terhelés hiánya is a csontok, izmok és ízületek közötti egyensúly megbomlásához vezethet. Aparietális Osteopathia az ilyen egyenlőtlenségek felismerésével és kezelésével foglalkozik, ezért különböző terápiás területeken alkalmazzák, mint például sport és baleseti sérüléseknél, tartásproblémáknál, hátfájásnál. Ilyenkor például a fascia rétegek traumás vagy túlterhelésből adódó sérülése következik be, mely a hajszálvékony, finoman átszőtt kötőszövetben letapadásokhoz és csomók kialakulásához vezet. Ez állhat a fájdalmas feszülések kialakulásának hátterében vagy legrosszabb esetben akár krónikus következményekhez is vezethet. 

A parietális Osteopathia lehetővé teszi a mozgásszervrendszeri zavarok vizsgálatát és helyreállítását. Már alapítója az amerikai orvos, Andrew Taylor Still, megállapította a 19. században, hogy a szervezet öngyógyító folyamatai a blokkok oldásával serkenthetőek.

Az Osteopathiával foglalkozó terapeutának alapos ismeretekre van szükségük a mozgásszervrendszer strukturális és funkcionális jellemzőiről, mert gyakran akiváltó ok és a panaszok megjelenésének helye nem egyezik. Például egy blokkolt nyaki csigolya szédüléshez vagy fülzúgáshoz is vezethet.

 Különböző technikák állnak rendelkezésünkre a parietális Osteopathia keretein belül. Az ízületi blokkok oldására myotensiv (izomenergia-) technikákat, finom manuális mobilizációt vagy impulzussal egybekötött manipulációt lehet alkalmazni.

A parietális Osteopathia-val az ízületi blokkok és izomfeszülések oldhatóak, a kötőszöveti tónuseltérések és letapadások felismerhetőek és feloldhatóak. Sikeres kezelést követően a szervezet visszaáll az egészséges és fájdalommentes testtartásba, a mozgások akadálymentessé és gördülékennyé válnak, a túlfeszülések tartósanmegszűnnek.

2.) visceralis Osteopathia

A belső szervek és a hozzájuk kapcsolódó szövetek mozgásbeszűkülését vizsgálja és kezeli. Szerveink kötőszövetes összeköttetésben állnak egymással és nagy részüket körülöleli, beburkolja a hashártya. Ezen a laza összeköttetésen belül szerveink mozgékonyak és követik saját belső ritmusukat. Legegyértelműbben a tüdőnél érezhető ez mindannyiunk számára, a légzési ritmuson keresztül.

Minden belső szerv ugyanígy saját mozgással rendelkezik, melyet egy tapasztalt, osteopátiával foglalkozó terapeuta meg is tud érezni. A visceralis Osteopathia az emberi szervezet belső szerveivel (latinul: viscera) foglalkozik. A gyengéd, manuálisan végzett kezelés visszaállítja a hasűri és a mellkasi szervek szabad mozgását.

A szervek kóros működése, vagy akár külső tényező miatt – mint a tartáshibák, hegek vagy gyulladások – a szabad mozgás és ritmus megváltozhat. Ha ez a zavar sokáig fennáll túlfeszülések, letapadások jöhetnek létre, melyek krónikus túlterheléshez és az ezzel járó tünetek megjelenéséhez vezethet. Következményként hólyag-, méh-, vesesüllyedés alakulhat ki, olyan további zavarokkal, mely a hormonális ciklus, a menstruáció, akár az inkontinencia kérdését is érinthetik.

Visceralis Osteopathia esetében az úgynevezett „palpáció” finom tapintás, az imént említett zavarok felismerésére. A visceralis Osteopathia a szervek saját mozgásának enyhe megtámogatására, a szerv vitalitásának fokozására törekszik. Ennek köszönhetően a szervek öngyógyító folyamatainak serkentésével javul működésük és csökkennek a panaszok. A visceralis Osteopathia nem csak a belső szervek között, hanem a muskuloskelettalis (mozgásszerv-) rendszerben is támogatja a belsőegyensúly helyreállását, a kóros tartás, vagy a mozgató- és tartóapparátusban tapasztalható fokozott feszülés esetén is jó hatással bír.

3.) cranialis Osteopathia

A cranialis Osteopathia a koponyacsontok, a keresztcsont és a hozzájuk tartozó kötőszövetek finom mozgásának vizsgálatából és kezeléséből áll. A cranialis Osteopathia célja a koponyában és attól kezdődően a csigolyákon át a keresztcsontig jelenlévő szabad folyadék, az úgynevezett craniosacralis rendszer pozitív befolyásolása illetve károsodás esetén helyreállítása. 

Mi a cerebrospinalis folyadék (liquor) jelentősége a szervezetben? A liquor elengedhetetlen az agy fejlődéséhez, működéséhez és növekedéséhez. Fontos tápanyagokat szállít az agyhoz és az idegeken keresztül tovább is. A cranialis Osteopathia abból a feltevésből indul ki, miszerint a légzésritmuson és a pulzuson kívül további lüktetések léteznek testünkben, ilyen a liquor és más folyadékok ritmusa is.

A folyadék áramlása a gerincvelőben és az agyban, a keresztcsont és a koponya között, tapasztalt osteopath számára, mint egy egész testben jelenlévő enyhe pulzus érzékelhető. Az apró oszcillálást átveszi a testfolyadékok és a környező szövetek is. A folyadék mozgásának ritmusa diagnosztikus értékű, megváltozása adott körülmények között hormonháztartásunkkal, légzésünkkel és idegrendszerünkkel is összefüggésben áll.

A károsodás következményei: A craniosacralis rendszer zavarai megmutatkozhatnak például migrénen, hátfájáson vagy akár immungyengeségen keresztül is. Bizonyos károsodások fogászati kezelés, merevség, feszültség, vagy baleset következtében alakulnak ki.

Cranialisosteopátia–diagnózis és kezelés: A cranialis Osteopathia a kezelés keretein belül gyengéd húzó- és nyomótechnikákat használnak, például különböző területekre, pontokra kifejtett enyhe nyomást. Ezen keresztül az izomzat, a csontozat, a szervek és az idegek visszakerülhetnek újra a természetes áramlásba. Ahogy az Osteopathia összes ágazata, a cranialis Osteopathia is az emberi szervezetre egészében hat. Így lehetséges a test egészen különböző területein is egyidejűleg hatást elérni.

Ingyenes szimpózium a témában - 2018. január 19-én du.17:30 óra. Részletek itt...