Sportolókkal szemben állított követelmények egyre magasabbak. Ha egy sportoló megsérül, nem tudja piaci értékének megfelelő teljesítményt a pályán produkálni, a klub számára veszteség. Minél később kerül vissza csapatába, minél később tudja biztosítani sérülése előtti teljesítményt, annál nagyobb a veszteség.  Sportoló rehabilitációját végző team munkáján tehát nagy hangsúly van! Első és legfontosabb kérdés: Hogyan tudja a rehabilitációt végző team a sportolót a lehető leghamarabb a régi, vagy a réginél még jobb szintre "visszaállítani" úgy, hogy az rövid és hosszútávon ne menjen a sportoló egészségének kárára? Ebből fakadó elvárások, követelmények miatt az elmúlt években nagyon sokat fejlődött a sportfizioterápia területe. Így van ez Magyarországon is.

Masszázst, elektroterápiát, jegelést - amely a fájdalmat adatott kiküszöbölni -, vagyis a passzív terápiát felváltotta az aktív, a funkcionális rehabilitáció. Régebben, amikor a fájdalom úgymond a passzív kezelések hatására csökkent, máris visszaküldték a sportolót csapatába, és sokszor elvárták tőle azt a teljesítményt, amely a fájdalmat kiváltó sérülés bekövetkezte előtt volt. A fájdalom csökkent, de a specifikus rehabilitáció hiányzott, mert a teljesítmény, a gyorsaság, a koordináció, az erő, az állóképesség stb., nem álltak vissza a sérülés előtti szintre. Mindezek miatti ellentétek pedig újból és újból visszatérő sérülésekhez, károsodások kialakulásához vezettek mind rövid, mint pedig hosszútávon egyaránt!

Ezen negatív tapasztalatok hatására kezdték el a sportolók terhelhetőségét analizálni és olyan individuális (egyéni, személyes, önálló) tréningprogramokat kialakítani, amely maximálisan figyelembe vette/veszi a szövetek gyógyulási fázisait. Így szerzett tapasztalatokat, eredményeket beépítették az aktív rehabilitációba. Prof. van Wingerden úttörője volt a sportfizioterápiának az 1980-as években, mert ő volt az elsők között aki azt mondta, hogy véget kell vetni a sportolók szakszerűtlen ellátásának a sportteljesítmény biztosítása és az sportoló egészségének megtartása érdekében, és ki kell építi a legmodernebb fizioterápiás és sporttudományi alapokra épülő sportfizioterápia képzést.

A sportfizioterápia ismeretanyaga minden páciens számára - legyen az egy egyszerű hobbisportoló, vagy kórházban fekvő beteg, vagy élsportoló - biztosítja a sérülés utáni legjobb kezelés lehetőségét és minden esetben az aktív, funkcionális rehabilitációt helyezi előtérbe. Az általunk kéviselt eredeti sportrehabilitációs irányzatoknak - egyiket ebből Prof. Dr. Bert van Wingerden vezetésével tartjuk Magyarországon - nemzetközi szinten 3 különböző, egymásra épülő blokkja van.

Képzés "A", "B", és "C" blokkokban kerül megrendezésre. Rövid összefoglaló a blokkokról:

1.) PRTA és PRTB - Ez a képzés a hobbi és élsportolók kezelésére, kíséretére és ellenőrzésére alkalmas, elsősorban gyógytornászok, orvosok, diplomás sporttanárok részére, akik a mindennapi gyakorlatban sportolókkal (pl. egyesületeknél) dolgoznak. A "B" blokk vizsgával záródik, mely után orvosok, diplomás sporttanárok PRT oklevelet, gyógytornászok pedig Sportfizioterapeuta oklevelet kapnak.

2.) PRTC egy egyéves képzés a PRTB vizsga után, specializálva a tréning, tréningtervezés és a coaching területére. A "C" blokknál nagyon fontos a személyes tapasztalat és egy megfelelő terhelhetőségi/edzettségi szint, valamint Rehabilitációs trénerként, Sportfizioterapeutaként megszerzett személyes gyakorlati tapasztalat! Ennek értelmében ez a "szakosítás" csak azok számára megfelelő, akik a tréningek területén tapasztalatokkal rendelkeznek, valamint a PRTB szintű sportfizioterápia vizsgával rendelkeznek, illetve a sportolók tréningjében és a coachingban magukat tovább képzik.