A fasciaterápia nem rehabilitáció

Kritikai tudományos áttekintés a passzív kezelések túlértékeléséről és az aktív gyógytorna-fizioterápia elsődleges szerepéről a modern rehabilitációban

Absztrakt

Az elmúlt másfél évtizedben a fascia kutatása a mozgásszervi rehabilitáció egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterületévé vált. A fascia biomechanikai, proprioceptív és nociceptív szerepének egyre részletesebb megismerése jelentősen hozzájárult új terápiás megközelítések kialakulásához, amelyek közül kiemelkedő szerepet kaptak a különböző fascia-orientált manuális kezelések. Ezzel párhuzamosan azonban a klinikai gyakorlatban és az oktatási rendszerekben egyre gyakrabban figyelhető meg az a szakmai tendencia, amely a fasciaterápiát önálló, sok esetben elsődleges terápiás megoldásként kezdi pozicionálni számos mozgásszervi probléma kezelésében.

A jelen tanulmány kritikai szemlélettel vizsgálja ezt a jelenséget. A rendelkezésre álló modern neurofiziológiai és rehabilitációs kutatások alapján egyre világosabban kirajzolódik, hogy a fasciaterápia hatásmechanizmusai jelentős részben nem mechanikai szöveti változásokkal, hanem komplex idegrendszeri szabályozási folyamatokkal magyarázhatók. Ennek következtében a manuális technikák önmagukban nem tekinthetők teljes rehabilitációs stratégiának. 

A hosszú távú funkcionális adaptáció, a motoros kontroll helyreállítása, a szöveti terhelhetőség növelése és a neuromuszkuláris újratanulás kizárólag aktív mozgásterápiás folyamatokon keresztül valósítható meg, amelynek elsődleges kompetenciaterülete a gyógytorna és a fizioterápia.

A modern rehabilitáció tudományának jelenlegi állása alapján kijelenthető, hogy a fasciaterápia nem maga a rehabilitáció. A fasciaterápia csupán előkészíti annak lehetőségét.

Kulcsszavak: fascia, fasciaterápia, myofascial release, fizioterápia, gyógytorna, neurofiziológia, rehabilitáció, motoros kontroll, neuroplasticitás, manuálterápia 

1. Bevezetés – a fascia-központú szemlélet robbanásszerű térnyerése és annak szakmai következményei

Az elmúlt években a mozgásszervi rehabilitáció világában kevés olyan fogalom jelent meg olyan intenzitással, mint a fascia. A korábban viszonylag háttérbe szoruló kötőszöveti rendszer hirtelen a rehabilitációs tudomány egyik legnépszerűbb kutatási területévé vált. Nemzetközi kongresszusok kezdtek kizárólag fascia témakörökkel foglalkozni. Új terápiás rendszerek jelentek meg. Új képzések indultak. Új manuális technikák kerültek piacra, amelyek szinte kivétel nélkül a fascia kezelését állították középpontba.

A fascia kutatásának fejlődése kétségtelenül fontos tudományos előrelépést jelentett. Az elmúlt két évtized vizsgálatai egyértelművé tették, hogy a fascia nem egyszerű passzív kötőszöveti burkolat. A fascia rendkívül gazdag szenzoros receptorhálózattal rendelkezik. Szerepet játszik a propriocepcióban, a nocicepcióban, a mechanotranszdukciós folyamatokban, valamint jelentős funkcionális kapcsolatban áll az izomrendszerrel és az idegrendszerrel.

A fascia kutatásának tudományos fejlődése és a klinikai gyakorlat torzulása – amikor a tudományos eredmények marketingtermékké válnak

Kétségtelen tény, hogy a fascia kutatásának fejlődése az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb tudományos előrelépését jelentette a mozgásszervi rehabilitáció, a biomechanika és a neuromuszkuláris szabályozás megértése szempontjából. Korábban a fascia szerepét az anatómiai és élettani modellek többnyire másodlagos jelentőségű struktúraként kezelték. A klasszikus anatómiai szemlélet a fasciát elsősorban passzív kötőszöveti burkolatként definiálta, amelynek elsődleges feladata az izmok, szervek és egyéb anatómiai struktúrák mechanikai elhatárolása, összekapcsolása és strukturális stabilizálása volt.

A modern fascia-kutatások azonban alapjaiban írták át ezt az elképzelést.

Az olyan kutatók, mint Robert Schleip, Helene Langevin és más fascia-biológiai kutatócsoportok munkája egyértelműen igazolta, hogy a fascia messze nem tekinthető egyszerű mechanikai burkolatnak. A fascia rendkívül gazdag beidegzéssel rendelkező, aktív szenzoros szervként értelmezhető, amely folyamatos kapcsolatban áll a központi idegrendszerrel.

A jelenlegi szövettani és neurofiziológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a fascia nagy számban tartalmaz különböző mechanoreceptorokat, többek között Ruffini-végződéseket, Pacini-testecskéket, interstitialis receptorokat, valamint olyan nociceptív struktúrákat, amelyek közvetlen szerepet játszanak a fájdalomérzet kialakulásában és a szenzoros információk központi feldolgozásában. Ezzel párhuzamosan a fascia szerepe a propriocepciós szabályozásban is egyre egyértelműbbé vált. A testhelyzet-érzékelés, az izomaktiváció finomhangolása, a mozgások koordinációja és a mechanikai terhelések érzékelése mind olyan folyamatok, amelyekben a fascia jelentős szerepet játszik.

A mechanotranszdukció fogalmának megjelenése tovább erősítette ezt a szemléletet. Ma már tudjuk, hogy a sejtek képesek mechanikai ingereket biokémiai válaszokká alakítani. A fascia tehát nem egyszerűen egy passzív szövetrendszer, hanem olyan dinamikus biológiai hálózat, amely folyamatosan reagál a rá ható mechanikai és neurológiai ingerekre. Mindez alapjaiban változtatta meg a mozgásszervi problémák értelmezését. És egészen eddig a pontig a fascia-kutatás fejlődése egyértelműen pozitív tudományos előrelépésként értékelhető.

A probléma azonban nem magával a kutatással kezdődött. A probléma ott kezdődött, amikor ezek a rendkívül összetett tudományos eredmények fokozatosan leegyszerűsített klinikai üzenetekké alakultak. A tudományos árnyaltság eltűnt. A komplex neurofiziológiai összefüggések háttérbe szorultak. A biomechanikai modellek leegyszerűsödtek. És a fascia néhány év alatt fokozatosan egy olyan univerzális magyarázó modellé vált, amely mögé gyakorlatilag bármilyen mozgásszervi panasz beilleszthetővé vált.

Krónikus nyaki fájdalom? - Fascia.

• Derékfájdalom? - Fascia.
• Csípőfájdalom? - Fascia.
• Vállbeszűkülés? - Fascia.
• Sportteljesítmény csökkenése? - Fascia.
• Mozgástartomány csökkenése? - Fascia.
• Krónikus izomfeszülés? - Fascia.

Egy olyan leegyszerűsített gondolkodás kezdett kialakulni, amely fokozatosan azt sugallta mind a szakemberek, mind pedig a betegek számára, hogy a fascia valamiféle központi „hibaforrás”, amelynek kezelése önmagában képes lehet komplex mozgásszervi problémák hosszú távú megoldására. Ez a szemlélet tudományosan rendkívül problematikus.

Az emberi mozgásrendszer működését nem lehet egyetlen anatómiai struktúrára redukálni. Sem a "fascia". Sem az "izom". Sem az "ízület". Sem a "kötőszövet". A modern fájdalomtudomány, a neurofiziológia és a rehabilitációs medicina ma már teljes bizonyossággal állítja, hogy a legtöbb mozgásszervi panasz multifaktoriális eredetű.

• Biomechanikai tényezők.
• Idegrendszeri szabályozási tényezők.
• Motoros kontroll zavarok.
• Terhelési intolerancia.
• Központi szenzitizáció.
• Pszichoszociális faktorok.
• Mozgásszegény életmód.
• Adaptációs hiányok.

Mindezek együttesen alakítják ki azt, amit a páciens végül fájdalomként vagy funkcióvesztésként érzékel. Ennek ellenére sok helyen a rehabilitációs piacon az elmúlt években egy olyan terápiás narratíva kezdett dominánssá válni, amely fokozatosan a fascia fogalmát terápiás marketingtermékké alakította. 

És itt jelent meg a probléma második, még súlyosabb szintje. A fascia-orientált technikák fokozatosan elveszítették egészségügyi szakmai kontextusukat. A leegyszerűsített fasciaelméletek rendkívül gyorsan kereskedelmi termékké váltak. Webshopon bárki számára kontroll nélkül jelentek meg online oktatási anyagok amelyek azt sugallták, hogy a résztvevő képes lesz különböző mozgásszervi problémák kezelésére fascia-manipulációk segítségével egészségügyi ismeret nélkül is. A fascia mint fogalom egyszerre belépett a wellness-iparba, az edzőtermi világba, a szépségiparba, a fitness-piacra és számos olyan területre, amely nem rendelkezik egészségügyi kompetenciával.

Ezzel párhuzamosan kialakult egy rendkívül veszélyes tendencia. Az interneten, webshopokban vagy rövid tanfolyamokon keresztül könnyen hozzáférhetővé váltak különböző fascia-eszközök, köpölyök, kaparóeszközök, Eszközzel végzett lágyrészmobilizációs technikák és egyéb kezelési technikák. Ezeket olyan személyek kezdték alkalmazni, akik nem rendelkeznek egészségügyi végzettséggel.

• Nem rendelkeznek anatómiai mélységű tudással.
• Nem rendelkeznek neurofiziológiai ismeretekkel.
• Nem rendelkeznek klinikai differenciáldiagnosztikai kompetenciával.
• Nem képesek felismerni a kontraindikációkat.
• Nem képesek elkülöníteni az ortopédiai, neurológiai vagy szisztémás eredetű problémákat.

Ennek ellenére egyre gyakrabban jelenik meg az a jelenség, hogy ilyen szereplők magukat mozgásszervi szakemberként, mozgásterapeutaként, fascia-specialistaként vagy különböző alternatív „terapeutaként” kezdék el pozicionálni. Ez nem csupán szakmai kérdés. Ez betegbiztonsági kérdés. Mert miközben a páciens azt hiszi, hogy szakszerű rehabilitációs ellátást kap, valójában sok esetben olyan személy végzi rajta az intervenciót, aki sem diagnosztikai kompetenciával, sem rehabilitációs kompetenciával, sem egészségügyi felelősséggel nem rendelkezik.

És talán ez az a pont, ahol a szakmának rendkívül egyértelmű állásfoglalást kell kialakítania. A fascia kutatásának fejlődése fontos tudományos előrelépés. A fascia szerepének megértése gazdagította a rehabilitáció tudományát. A fascia-orientált manuális technikák megfelelő klinikai környezetben értékes terápiás eszközök lehetnek.

De sem a fascia fogalmának leegyszerűsítése, sem a fascia mint univerzális magyarázó modell használata, sem pedig az ilyen technikák egészségügyi kompetenciával nem rendelkező személyek kezébe kerülése nem tekinthető elfogadható fejlődési iránynak. Különösen azért nem, mert mindeközben háttérbe szorul az egyetlen olyan terápiás eszköz, amelynek hosszú távú rehabilitációs eredményességét a jelenlegi tudományos bizonyítékok a legerősebben támasztják alá. Az aktív gyógytorna. Az evidence-based fizioterápia. A progresszíven felépített mozgásalapú rehabilitáció.

Az emberi mozgásrendszer működése nem redukálható egyetlen szövettípus működésére. A modern rehabilitáció tudománya ma már teljes bizonyossággal tudja, hogy a hosszú távú funkcionális változásokat nem egyszerű mechanikai szöveti beavatkozások hozzák létre. A mozgásrendszert az idegrendszer szabályozza. A fájdalomérzékelést az idegrendszer szabályozza. Az izomtónust az idegrendszer szabályozza. A motoros kontrollt az idegrendszer szabályozza. A terhelésadaptációt az idegrendszer koordinálja. Éppen ezért önmagában minden olyan terápiás modell, amely kizárólag passzív kezelésekre épít, szükségszerűen hiányos modellként értelmezhető.

A modern rehabilitáció nem kezelésekre épül. A modern rehabilitáció adaptációra épül.

És ez alapvetően más gondolkodásmódot követel meg.

2. A biomechanikai modell korlátai – miért hibás leegyszerűsítés azt állítani, hogy „fellazítjuk a fasciát”?

A fasciaterápiák jelentős része történelmileg biomechanikai magyarázatra épült.

A klasszikus gondolkodás szerint a terapeuta manuális nyomással, húzással, kompresszióval vagy különböző instrumentális technikákkal mechanikai változásokat hoz létre a kezelt kötőszövetben.

A szakmai kommunikációban gyakran halljuk a következő megfogalmazásokat:

• „fellazítjuk a letapadt fasciát”
• „felszabadítjuk a kötött szöveteket”
• „helyreállítjuk a fascia csúszását”
• „megszüntetjük a fasciális restrikciókat”

Ezek a megfogalmazások intuitíven jól hangzanak, mert jól elképzelhető, vizualizálható. Csakhogy a jelenlegi biomechanikai kutatások jelentős része komoly kérdéseket vet fel ezzel kapcsolatban. Vegyünk egy egyszerű példát! Az emberi fascia rendkívül nagy szakítószilárdságú kötőszöveti rendszer. A kollagénrostok szerkezeti ellenállása jelentősen meghaladja azt az erőt, amelyet a terapeuta manuális úton a kezelés során a szövetekre képes kifejteni.

Másként fogalmazva: rendkívül valószínűtlen, hogy manuális kezeléssel jelentős, tartós szerkezeti deformációt vagy mechanikai átrendeződést tudnánk létrehozni a fascia mélyebb rétegeiben. Schleip és munkatársai fascia-kutatásai több alkalommal felvetették, hogy a fascia mechanikai tulajdonságainak akut megváltoztatása sokkal korlátozottabb lehet, mint ahogyan azt korábban feltételeztük. Ez alapvetően kérdőjelezi meg azt az egyszerű magyarázatot, hogy a terapeuta mechanikusan „helyrerakja” a fasciát. Ha valóban ilyen jelentős mechanikai változások jönnének létre, akkor a terápiás eredményeknek hosszú távon is stabilan fenn kellene maradniuk.  A klinikai gyakorlat azonban mást mutat. A páciens sok esetben jobban lesz. Majd néhány nap vagy hét elteltével ugyanaz a panasz fokozatosan visszatér. Ez arra utal, hogy a kezelés során nem tartós mechanikai átrendeződés történik. Valami más zajlik le a szervezetében. És ez a valami az idegrenszer és az idegrendszeri szabályozás. Egyre inkább az idegrendszer felé terelődik a tudományos magyarázat.

3. A manuális terápiák valódi célpontja az idegrendszer – a neurofiziológiai paradigma megjelenése

A manuális terápiák tudományos újraértelmezésében az egyik legfontosabb fordulópontot Bialosky és munkatársainak 2008-ban publikált tanulmánya jelentette. A The Mechanisms of Manual Therapy című publikáció alapjaiban kezdte megváltoztatni azt, ahogyan a rehabilitációs tudomány a manuális kezelések hatásmechanizmusait értelmezi. A szerzők egyik legfontosabb megállapítása rendkívül egyszerű, mégis forradalmi jelentőségű volt. A manuális terápiák klinikai hatásai nem magyarázhatók kizárólag biomechanikai változásokkal. A kezelések jelentős része neurofiziológiai folyamatokon keresztül fejti ki hatását.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Amikor a terapeuta manuális kontaktust hoz létre a páciens testével, valójában receptorok hatalmas hálózatát kezdi ingerelni. A bőrben található mechanoreceptorokat. A fascia rétegeiben található Ruffini receptorokat. A gyors vibrációra reagáló Pacini-testecskéket. A propriocepcióban szerepet játszó receptorokat. Az izmokban található izomorsókat. Az ínban található Golgi-ínorsó rendszert. Valamint a nociceptív rendszert, amely a fájdalomingerek feldolgozásában játszik szerepet. Ezek az afferens idegi információk azonnal elindulnak a gerincvelő és az agyi központok felé. A központi idegrendszer ezt értelmezi. Majd válaszreakciót generál. Ez a válasz lehet fájdalomcsökkenés. Lehet tónuscsökkenés. Lehet izomrelaxáció. Lehet átmeneti mozgásjavulás.

De itt van a legfontosabb szakmai kérdés. Ha a terápiás válaszreakciót az idegrendszer generálja, akkor valóban helyes-e továbbra is azt állítani, hogy mi mechanikusan a fasciát kezeljük? Vagy pontosabb lenne azt mondani, hogy perifériás manuális ingerléssel idegrendszeri szabályozási folyamatokat próbálunk modulálni? A kettő között alapvető különbség van. És ez a különbség a rehabilitáció jövőjét alapjaiban határozza meg. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy a manuális technika elsődlegesen neurológiai ingerbevitel, akkor ebből logikusan következik egy rendkívül fontos állítás. A manuális kezelés önmagában nem hoz létre tartós funkcionális adaptációt. A manuális kezelés csupán létrehoz egy ideiglenesen kedvező idegrendszeri állapotot. És pontosan ebben a pillanatban kezdődik az a terápiás terület, amelyet ma gyógytornának, gyógytorna-fizioterápiának és modern fizioterápiának nevezünk. Mert az idegrendszer valódi újratanulása nem passzív kezelések közben történik. Hanem aktív mozgás közben.

4. Miért csak átmeneti a javulás? – a fasciaterápia és a rövid távú neurofiziológiai válaszok korlátai

A klinikai gyakorlatban dolgozó szakemberek túlnyomó többsége nap mint nap találkozik egy rendkívül gyakori jelenséggel. A páciens megérkezik egy manuális kezelésre. Fájdalomról számol be, beszűkült mozgástartományról panaszkodik, fokozott izomfeszülés érzékelhető. A terapeuta különböző lágyrésztechnikákat, fascia-manipulációt, triggerpont-kezelést vagy más manuális beavatkozást alkalmaz. A kezelés végére a páciens jobban érzi magát. A fájdalom csökken. A mozgás könnyebbé válik. Az izmok lazábbnak tűnnek. Sok esetben a beteg úgy távozik, hogy azt érzi: „végre helyre került valami”. A terápiás élmény rendkívül pozitív. Éppen ez az a pont, ahol a szakma gyakran hibás következtetéseket von le.

Mert a rövid távú javulás nem egyenlő a rehabilitációval. A rövid távú javulás nem bizonyítja, hogy a probléma oka megszűnt. A rövid távú javulás nem jelenti azt, hogy tartós funkcionális változás következett be. A modern tudomány pontosan ezen a ponton teszi fel a legfontosabb kérdést: Mi az, ami valójában megváltozott a kezelés során? Ha elfogadjuk a neurofiziológiai modellt, akkor a válasz egyre egyértelműbbé válik. A kezelés során nem elsősorban a szövet mechanikai szerkezete változott meg. Sokkal inkább az idegrendszer aktuális szabályozási állapota módosult. Az idegrendszer ideiglenesen csökkentette a védelmi tónust. Ideiglenesen csökkent a nociceptív érzékenység. Ideiglenesen csökkent a fenyegetettségérzet. Az agy rövid időre azt az üzenetet kapta, hogy a szövet biztonságosabb állapotba került. Ennek eredménye lett a fájdalomcsökkenés és a mozgásjavulás.

A probléma azonban az, hogy ez az állapot önmagában nem stabil. A szervezet nem tanult semmit. A központi idegrendszer nem alakított ki új mozgásprogramot. Nem történt funkcionális adaptáció. Nem változott a terheléshez való alkalmazkodás. 

Másként fogalmazva: a szervezet pillanatnyilag jobban működik, de még mindig ugyanazzal a működési programmal rendelkezik, amely a problémát eredetileg kialakította. Pontosan ezért rendkívül félrevezető azt kommunikálni a beteg számára, hogy a kezelés önmagában már terápiás megoldásnak tekinthető.  A kezelés csak egy rövid időablakot nyit meg. És ez az időablak valójában nem a kezelés végét, hanem a rehabilitáció kezdetét jelenti az aktív gyógytrona kezdetét!

5. Neuroplasticitás és motoros újratanulás – az idegrendszer miért tér vissza ugyanahhoz a hibás mintázathoz?

A modern rehabilitáció egyik legfontosabb tudományos alapfogalma a neuroplasticitás. Az elmúlt húsz év kutatásai alapvetően megváltoztatták azt, ahogyan az emberi mozgásról gondolkodunk. Sokáig a mozgásszervi problémákat elsősorban biomechanikai rendszerként próbáltuk értelmezni. Úgy tekintettünk a testre, mint izmok, ízületek, szalagok és kötőszövetek összességére. A mai tudományos szemlélet ennél lényegesen komplexebb képet mutat. Az ember nem egyszerűen mozog. Az emberi mozgást az idegrendszer tervezi, szervezi, koordinálja és folyamatosan optimalizálja. Minden egyes testtartást, minden járásmintát, minden stabilizációs reakciót, minden kompenzációt, minden fájdalomhoz kapcsolódó védekező izomfeszülést. Valamennyi az idegrendszer által létrehozott program. És ez a felismerés rendkívül fontos a fasciaterápiák értelmezésében. 

Tegyük fel, hogy egy páciens hónapok óta krónikus nyaki fájdalommal él. A felső trapéz állandóan túlterhelt. A vállövi izmok koordinációja zavart. A lapockastabilizáló rendszer gyenge. A légzés felső mellkasi mintázatba tolódott. A testtartás előreesett. A páciens stresszes életmódot folytat. Az idegrendszer hónapok vagy akár évek alatt kialakított egy olyan adaptációs stratégiát, amely ezt az egész rendszert fenntartja. Majd a terapeuta egy fascia-kezeléssel ideiglenesen csökkenti a tónust. Mi történik ezután?  A válasz egyszerű. Az idegrendszer rövid időn belül visszatér ugyanahhoz a korábbi programhoz. Miért? Mert semmi nem tanította meg neki az új működést. Nem történt új motoros tanulás. Nem történt új mozgásminta kialakítása. Nem fejlődött a neuromuszkuláris kontroll. Nem javult a stabilizáció. Nem történt adaptáció. Ez az oka annak, hogy számtalan páciens éveken keresztül jár különböző passzív kezelésekre. A kezelés után jobban lesz. Majd ugyanazzal a problémával visszatér. És ez nem a kezelés sikertelensége. Ez a rehabilitáció hiánya. A valódi rehabilitáció ugyanis nem tünetcsökkentés. A rehabilitáció az idegrendszer újraprogramozása. 

Az idegrendszer azonban nem a kezelőágyon tanul új működési mintázatokat. Az idegrendszer mozgás közben tanul. Éppen ezért a manuális vagy fascia-orientált kezelések legfontosabb szerepe nem a probléma végleges megoldása, hanem annak az ideiglenesen kedvező neurofiziológiai állapotnak a megteremtése, amely lehetővé teszi az aktív rehabilitáció elkezdését. És pontosan ezen a ponton válik kulcsszereplővé a gyógytorna, a gyógytorna-fizioterápia és a modern fizioterápia. Mert tartós funkcionális javulást nem a passzív kezelés hoz létre, hanem az a célzott, progresszíven felépített aktív mozgásprogram, amely új motoros mintákat tanít, helyreállítja a neuromuszkuláris kontrollt, javítja a stabilizációt, és hosszú távon újraszervezi az idegrendszer működését.

Másként fogalmazva: a fascia-kezelés lehet egy bevezetés. A gyógytorna maga a rehabilitáció.

6. A passzív kezelések túlértékelése – a jelenlegi fascia-központú szemlélet egyik legsúlyosabb szakmai problémája

Az elmúlt években a rehabilitációs szakmában kialakult egy rendkívül érdekes, ugyanakkor egyre problematikusabb tendencia. A különböző passzív kezelési rendszerek – különösen a fascia-orientált technikák – fokozatosan önálló terápiás filozófiává kezdték kinőni magukat. A klinikai kommunikáció egyre gyakrabban sugallja azt, hogy a mozgásszervi problémák hátterében elsődlegesen fasciális restrikciók állnak, amelyek megfelelő manuális kezelésekkel hosszú távon megszüntethetők. 

Ez a megközelítés több szempontból is tudományosan problematikus. Először is figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az emberi mozgásrendszer működését döntően nem a fascia mechanikai állapota, hanem az idegrendszeri szabályozás határozza meg. Másodszor hajlamos azt az illúziót kelteni, hogy a terapeuta kívülről képes „megjavítani” a szervezetet, mint egy "szerelő". Ez veszélyes gondolkodásmód. Mert a beteg ilyenkor passzív szerepbe kerül. Elkezdi azt gondolni, hogy gyógyulása valaki más kezében van. Hogy a kezelés történik vele. Nem pedig általa. Pedig a modern rehabilitáció tudományának egyik legalapvetőbb törvényszerűsége pontosan az ellenkezőjét mondja. Az emberi szervezet adaptációja belülről történik. A szövetek nem attól válnak ellenállóbbá, hogy valaki megkezeli őket.

A szövetek attól alkalmazkodnak, hogy terhelést kapnak. Az izmok nem attól erősödnek, hogy valaki nyomást gyakorol rájuk, hanem attól fejlődnek, hogy dolgoznak. Az idegrendszer nem attól tanul új mintázatokat, hogy passzívan kezeljük, hanem attól tanul, hogy új mozgáshelyzeteket kell kontrollálnia. Ezért kell kimondani egy rendkívül fontos szakmai állítást. Minden passzív kezelés kizárólag előkészítő beavatkozás. Sem több, sem kevesebb.

A probléma ott kezdődik, amikor a passzív kezelést rehabilitációnak kezdik el megnevezni. Mert ez tudományosan egyszerűen nem igaz. Rehabilitáció csak ott kezdődik, ahol a beteg aktív szereplővé válik. Ahol mozgás történik. Ahol terhelés történik. Ahol tanulás történik. Ahol adaptáció történik. És ez az a pont, ahol a következő fejezetben el kell jutnunk a rehabilitáció talán legfontosabb szereplőjéhez. A gyógytornászhoz.  gyógytornász-fizioterapeutához és magához a fizioterápiához.

7. Az aktív rehabilitáció mint a modern fizioterápia központi eleme – miért a mozgás maga a valódi terápia?

A rehabilitáció tudományának fejlődése az elmúlt két évtizedben egy olyan egyértelmű irányba mozdult el, amelyet ma már gyakorlatilag valamennyi magas evidenciaszintű nemzetközi ajánlás megerősít. A hosszú távú funkcionális javulást nem a passzív kezelések hozzák létre, ahnem az aktív alkalmazkodási folyamatok. Ez első olvasásra talán egyszerű mondatnak tűnik, valójában azonban ez a teljes rehabilitációs gondolkodás alapját érinti.

A humán szervezet rendkívül összetett biológiai rendszer. Az izmok, az ízületek, a fascia, a kötőszövet, a keringési rendszer és maga az idegrendszer folyamatosan egyetlen integrált egységként működik. Az emberi test nem statikus struktúra, amelyet kívülről „megjavítunk”. Az emberi szervezet folyamatos adaptációban él. Ez az adaptáció pedig egyetlen nyelvet ért. A terhelést. A szervezet kizárólag akkor változtatja meg saját működését, ha olyan ingerrel találkozik, amely alkalmazkodásra kényszeríti. Ez az alapelve minden fiziológiai adaptációnak. Az izom akkor válik erősebbé, amikor rendszeresen terheljük. A csont akkor növeli ásványianyag-tartalmát, amikor mechanikai stresszt kap. Az ízületi porc akkor tartja fenn anyagcseréjét, amikor kompressziós és dekompressziós ciklusok érik. Az idegrendszer akkor alakít ki új mozgásprogramokat, amikor ismétlődő motoros feladatok elé állítjuk. A propriocepció akkor fejlődik, amikor a testnek instabil helyzetekhez kell alkalmazkodnia.

Semelyik felsorolt folyamat nem következik be pusztán attól, hogy valaki manuálisan kezeli a beteget. Ez a modern rehabilitáció egyik legfontosabb tudományos törvényszerűsége. A terápiás eredményt nem maga a kezelés hozza létre. A terápiás eredményt az alkalmazkodás hozza létre. És az alkalmazkodás aktív folyamat. Éppen ezért alapvetően hibás szemlélet minden olyan klinikai megközelítés, amely a rehabilitációt továbbra is elsősorban passzív kezelések sorozataként értelmezi. A kezelőágy ugyani nem képes rehabilitációt létrehozni.

A rehabilitáció kizárólag a mozgásban történik. Ez a pont az, ahol a fizioterápia tudománya gyökeresen különbözik számos passzív terápiás szemlélettől. A modern fizioterápia nem tüneteket kezel. A modern fizioterápia adaptációt hoz létre.

8. A gyógytorna, a gyógytorna-fizioterápia nem kiegészítő kezelés – a gyógytorna maga a rehabilitáció

Az egyik legnagyobb szakmai tévedés, amely a jelenlegi rehabilitációs gyakorlatban többször és rendszeresen megfigyelhető, hogy a gyógytorna sok esetben másodlagos szerepbe kerül. A klinikai gondolkodás gyakran a következő logikát követi. Először kezeljük a fájdalmat. Majd fellazítjuk a szöveteket. Mobilizáljuk az ízületeket. Csökkentjük a tónust. És kész. Legfeljebb ezt követően kerül sor valamilyen általános mozgásprogramra vagy olyan mozgásinstrukciók átadására, amelyeket nem minden esetben olyan szakember vezet, aki a mozgásszervi rehabilitációhoz szükséges mély anatómiai, neurofiziológiai, biomechanikai és klinikai kompetenciákkal rendelkezik.

Ez a modell súlyos szakmai félreértésre épül, mert kihagyta a gyógytronát. A gyógytorna azonban nem kiegészítő kezelés. A gyógytorna maga a kezelés.

Minden más terápiás eszköz ehhez képest előkészítő jellegű. Ezt a gondolatot különösen fontos hangsúlyozni abban az időszakban, amikor egyre több manuális terápiás iskola, fascia-orientált technika vagy egyéb passzív kezelési rendszer hajlamos saját terápiás jelentőségét túlhangsúlyozni.

Ki kell mondani egy szakmailag rendkívül fontos tényt. 

• Semmilyen passzív kezelés nem képes önmagában új motoros mintázatokat létrehozni.
• Semmilyen passzív kezelés nem képes új stabilizációs stratégiákat kialakítani.
• Semmilyen passzív kezelés nem képes hosszú távon növelni a terhelhetőséget.
• Semmilyen passzív kezelés nem képes érdemben fejleszteni az izomerőt.
• Semmilyen passzív kezelés nem képes koordinációs újratanulást kiváltani.
• Semmilyen passzív kezelés nem képes neuromuszkuláris adaptációt létrehozni.

Ezek a folyamatok kizárólag aktív mozgás közben történnek. És pontosan ez az a terület, amely a gyógytornász szakma elsődleges kompetenciája. A gyógytornász, a gyógytornász-fizioterapeuta nem egyszerűen gyakorlatokat mutat. A gyógytornász a humán mozgásrendszer adaptációs specialistája. A gyógytornász az a szakember, aki érti a motoros kontrollt. Érti a progresszív terhelés biológiáját. Érti a neuromuszkuláris szabályozást. Érti a mozgásvariabilitást. Érti a funkcionális mozgásminták kialakítását. Érti az idegrendszer tanulási mechanizmusait. Érti a terhelésadaptáció és szöveti regeneráció kapcsolatát. 

Másként fogalmazva: a gyógytornász nem a kezelés utolsó lépcsője. A gyógytornász maga a rehabilitáció központi szereplője.

9. Miért súlyos szakmai tévedés a fasciaterápiát önálló terápiás megoldásként kommunikálni?

A jelenlegi rehabilitációs piacon egyre gyakrabban figyelhető meg az a kommunikációs tendencia, amely különböző fascia-orientált kezelési technikákat önálló terápiás rendszerként próbál pozicionálni. A beteg gyakran azt az üzenetet kapja, hogy fájdalmának oka valamiféle fasciális probléma. Majd azt az ígéretet hallja, hogy a fascia kezelése megoldja a panaszt és ez elegendő. Ez a kommunikáció tudományosan több ponton is problematikus. Először azért, mert a mozgásszervi panaszok túlnyomó többsége multifaktoriális eredetű. A fájdalmat nem lehet egyetlen szövettani struktúrára redukálni. Másodszor azért, mert a kezelés során létrejövő pozitív változások jelentős része nem strukturális változás, hanem neurofiziológiai válaszreakció. Harmadszor azért, mert a beteg számára azt az illúziót teremti meg, hogy gyógyulása külső kezelésektől függ.

Ez közvetlenül szembemegy a modern rehabilitáció egyik legfontosabb alapelvével. A páciens nem passzív elszenvedője saját rehabilitációjának. A páciens maga a rehabilitáció aktív szereplője. És itt kell talán a legerősebb szakmai mondatot megfogalmaznunk. Ha egy terapeuta azt kommunikálja a beteg felé, hogy önmagában a fasciaterápia elegendő hosszú távú eredményhez, akkor ez a kijelentés jelenlegi tudományos ismereteink alapján nem tekinthető megalapozottnak.

Mert a rehabilitáció nem a kezelésből születik. A rehabilitáció az adaptációból születik. Az adaptáció pedig mozgást igényel. Terhelést igényel. Tanulást igényel. És ezt a folyamatot nevezzük fizioterápiának.

Pontosabban: szakszerűen vezetett, célzott, progresszíven felépített gyógytornának.

10. Kritikai szakmai állásfoglalás – ideje újradefiniálni a passzív kezelések helyét a rehabilitációban

A rehabilitáció tudományának fejlődése az elmúlt húsz évben egy olyan egyértelmű tudományos irányt rajzolt ki, amely mellett a szakmának hosszú távon már nem lehet következmények nélkül elmenni. Ennek az iránynak az egyik legfontosabb üzenete rendkívül egyszerű, ugyanakkor alapjaiban kérdőjelezi meg a jelenlegi klinikai gyakorlat számos bevett megközelítését. A humán mozgásrendszer tartós funkcionális változásait nem passzív kezelések hozzák létre. Sem a manuális technika. Sem a fascia-kezelés. Sem a lágyrészmobilizáció. Sem bármilyen külső terápiás inger önmagában.

Az emberi szervezet hosszú távú alkalmazkodása kizárólag akkor következik be, amikor a szervezetet olyan funkcionális kihívások elé állítjuk, amelyek adaptációra kényszerítik. A jelenlegi rehabilitációs gyakorlat egyik legnagyobb problémája pontosan az, hogy a passzív kezelések jelentőségét számos esetben aránytalanul túlértékeljük. Különösen igaz ez a fascia-orientált kezelési rendszerek elmúlt években tapasztalható gyors térnyerésére.

Ez a szemlélet azonban veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy a rehabilitáció tudományos alapelveit figyelmen kívül hagyja. A jelenlegi neurofiziológiai kutatások világosan mutatják, hogy a manuális technikák elsődleges hatása nem a szövet mechanikai átrendezésében keresendő. A manuális technikák idegrendszeri válaszreakciókat váltanak ki. Perifériás receptorokat ingerelnek. Afferens információt küldenek a központi idegrendszer felé. Átmenetileg módosítják a fájdalomfeldolgozást. Átmenetileg csökkenthetik a védelmi tónust. Átmenetileg javíthatják a mozgás szabadságát. De kizárólag átmenetileg.

És itt érkezünk el a legfontosabb szakmai felismeréshez. A manuális kezelés nem hoz létre új funkcionális kapacitást. A manuális kezelés nem növeli az izomerőt. Nem javítja tartósan a koordinációt. Nem fejleszt motoros kontrollt. Nem tanít új mozgásmintát. Nem épít új stabilizációs stratégiát. Nem növeli a szövetek hosszú távú terhelhetőségét. Márpedig a rehabilitáció célja pontosan ezeknek a folyamatoknak a létrehozása. 

Ebből következik egy rendkívül fontos, a jelenlegi klinikai gyakorlatot alapjaiban érintő következtetés. A passzív kezelések önmagukban nem tekinthetők rehabilitációnak. A passzív kezelések előkészítő beavatkozások. A passzív kezelések csökkenthetik a fájdalmat. Kedvezőbb idegrendszeri állapotot hozhatnak létre. Átmenetileg javíthatják a funkciót.

De a valódi rehabilitáció kizárólag ezt követően kezdődik.

11. A modern rehabilitáció központi szereplője nem a kezelőágy – hanem a gyógytorna-fizioterápia

A rehabilitációs szakma jövőjének egyik legfontosabb feladata, hogy világosan újradefiniálja a terápiás kompetenciák valódi jelentését. A modern rehabilitáció középpontjában nem a passzív kezelés áll. Nem a terapeuta keze áll. Nem az eszköz áll. Nem a fascia kezelése áll. A modern rehabilitáció középpontjában az aktív adaptáció áll. És ez alapvetően a gyógytorna, illetve a fizioterápia kompetenciaterülete. Fontos ezt egyértelműen kimondani, különösen abban az időszakban, amikor a rehabilitációs piacon egyre több olyan kompetencia nélküliektől hallott megközelítés jelenik meg, amely a passzív terápiákat önálló terápiás rendszerként próbálja kommunikálni.

A gyógytornász szakma nem azért központi szereplője a rehabilitációnak, mert „gyakorlatokat mutat”. A gyógytornász az a szakember, aki a humán mozgásrendszer adaptációs mechanizmusait érti. A gyógytornász az a szakember, aki tudatosan képes terhelést adagolni. Képes progresszív mozgásprogramot építeni. Képes új motoros stratégiákat kialakítani. Képes befolyásolni a neuroplaszticitási folyamatokat. Képes javítani a neuromuszkuláris kontrollt. Képes funkcionális mozgásmintákat újratanítani. Képes hosszú távú szöveti adaptációt létrehozni.

Ez az a folyamat, amelyet rehabilitációnak nevezünk. Nem a kezelés. Nem a manipuláció. Nem a fascia „felszabadítása”. Hanem az aktív alkalmazkodás. Éppen ezért a modern fizioterápia tudományának jelenlegi állása alapján szakmailag indokolatlannak tekinthető minden olyan szemlélet, amely az aktív mozgásterápia szerepét másodlagos jelentőségűként kezeli.

A gyógytorna nem kiegészítő kezelés. A gyógytorna maga a rehabilitáció.

12. Konklúzió – a fasciaterápia nem alternatívája a gyógytornának. A gyógytornát pedig semmilyen más szakma nem képes helyettesíteni.

A jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján egyre világosabban látható, hogy a fasciaterápia jelentősége a rehabilitációban kétségtelenül fontos, azonban szerepe alapvetően félreértelmezett, amikor azt önálló terápiás megoldásként kezdjük kommunikálni. A fasciaterápia nem képes önmagában létrehozni azokat a hosszú távú funkcionális adaptációkat, amelyek a valódi rehabilitáció alapját jelentik. Nem képes önmagában új motoros mintázatokat kialakítani. Nem képes tartósan javítani a mozgáskontrollt. Nem képes növelni a szövetek hosszú távú terhelhetőségét. Nem képes helyettesíteni az aktív mozgásterápiát. A fasciaterápia legfontosabb szerepe nem a rehabilitáció kiváltása. A fasciaterápia szerepe az, hogy ideiglenesen olyan kedvező neurofiziológiai állapotot hozzon létre, amelyben az aktív rehabilitáció eredményesebben elindítható.

És itt kell kimondani a mai cikk formájában prezentált tanulmány talán legfontosabb szakmai állítását.

• A fasciaterápia nem rehabilitáció.
• A fasciaterápia nem alternatívája a gyógytornának.
• A fasciaterápia nem helyettesíti a fizioterápiát.

A fasciaterápia csupán egy eszköz. Egy előkészítő beavatkozás. Egy neurofiziológiai primer stimulus. A valódi rehabilitáció ott kezdődik, ahol a páciens elkezd aktívan mozogni. A valódi rehabilitáció ott kezdődik, ahol a szervezet új alkalmazkodási folyamatokat indít el. A valódi rehabilitáció ott kezdődik, ahol az idegrendszer új motoros mintákat tanul. És ezt a folyamatot a modern egészségtudomány egyetlen szóval nevezi: GYÓGYTORNA.

Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy a jövő rehabilitációja nem a passzív kezelések további térnyerésében rejlik. nem is a gyógytornát utánzó, kompetencia nélküli egyéb mozgásterápiás területeken. A jövő rehabilitációja az evidence-based fizioterápiában rejlik. A jövő rehabilitációja a tudományosan felépített aktív mozgásprogramokban rejlik. Mert végső soron az emberi szervezetet nem kezelésekkel változtatjuk meg. 

A fasciaterápia nem a rehabilitáció vége, hanem annak kezdete. A manuális technikák ideiglenesen optimalizálhatják a szöveti tónust és csökkenthetik a fájdalmat, de tartós eredmény kizárólag aktív mozgásprogramokkal, idegrendszeri újratanulással és célzott gyógytorna-alapú rehabilitációval érhető el. Az a szakmai állítás, miszerint önmagában a fasciaterápia elegendő a hosszú távú gyógyuláshoz, jelenlegi tudományos ismereteink alapján nem tekinthető megalapozottnak.

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

1. Mi az a neuromobilizáció? – Amikor az idegei is tornázni vágynak

Képzelje el, hogy az idegrendszere egy rugalmas ugrálóvár. A neuromobilizáció pedig egy olyan terápiás módszer, amelynek célja, hogy ezt az ugrálóvárat újra és újra mozgásba hozza – vagyis helyreállítsa az idegek mechanikai és fiziológiai működését. Ez nem valami varázslat vagy titkos szertartás, hanem tudományosan megalapozott mozgásterápia, amely a perifériás idegek és az őket körülvevő fasciák mobilitására, csúszóképességére és funkciójára fókuszál.

A nap végén egy kis váll-, derék- vagy lábfájdalmat érez? Sokszor ezek mögött az idegrendszer "berozsdásodása" áll. A neuromobilizációval pont az a célunk, hogy "újraolajozzuk" ezt a bonyolult rendszert és megszüntessük a feszüléseket, letapadásokat.

Ideális választás mindenkinek, aki nem akar élete végéig fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal élni. Ráadásul – és ez nem tréfa! – a neuromobilizáció nemcsak a tüneteket kezeli, hanem az okokat is megszüntetheti.

Kulcsszavak: neuromobilizáció, idegfájdalom kezelése, mozgásterápia, fascia, perifériás idegek

2. Idegrendszerünk mozgó szövet

Az idegek nem statikus huzalok, amelyek csak úgy vannak – mint a tévé mögött összegabalyodott vezetékek. Az idegrendszer egy igazán dinamikus, alkalmazkodó "szövetmester", amely folyamatosan nyúlik, csúszik és deformálódik, ahogy mi is mozgunk.

Vegyük például a hétköznapi életet: amikor lehajol a cipőjéért vagy integet a busznak, az idegei minden egyes mozdulatnál alkalmazkodnak, nyúlnak, csúsznak, hogy sose akadjanak el. Az idegek környezetét alkotó szövetek mind-mind kulcsszerepet játszanak abban, hogy ez a folyamat olajozottan menjen.

Ha az ideg nem tud mozogni – például egy letapadás vagy adhézió miatt –, hamar megjelennek a kellemetlen tünetek: mechanoszenzitivitás, fájdalom, funkciócsökkenés. Olyan ez, mint amikor egy cipzár beakad, és hiába húzza, valami mindig megakadályozza a sima mozgást.

Kulcsszavak: idegrendszer, fascia, vasa nervorum, perifériás idegek, idegi mobilitás

3. Idegi diszfunkciók: amikor az idegek is panaszkodnak

Az idegi problémák nem egyformák, sőt, néha egészen trükkös módon jelentkeznek. Butler és Shacklock neuromobilizációs szakértők három fő típusra osztották őket, hogy könnyebben megértsük, mi történik a háttérben.

Mechanikai diszfunkció: Ilyenkor az ideg csúszása vagy nyúlása akadályozott, és emiatt bizonyos pontokon feszülés halmozódik fel. Gondoljon csak arra, amikor egy gumiszalag egyik vége beszorul, és hiába húzza, nem mozdul.

Élettani diszfunkció: Az ideg mikrokeringése romlik, így oxigénhiány és gyulladás alakulhat ki. Ez olyan, mintha a kertjében az öntözőrendszerben dugulás lenne – a virágok (idegek) nem kapnak elég tápanyagot.

Elektrofiziológiai diszfunkció: Az idegvezetés megváltozik, amely érzészavarokhoz, zsibbadáshoz vagy akár izomgyengeséghez vezethet. Mint, amikor egy rossz telefonkábel miatt a beszélgetés szaggatottá válik.

Gyakran ezek a tényezők kombináltan jelentkeznek, és így a panaszok is összetettek lehetnek – például entrapment (idegcsapda) és triggerpont egyszerre.

Kulcsszavak: idegi diszfunkció, mechanikai feszülés, mikrokeringés, idegvezetés, triggerpont

4. Triggerpontok és idegek: egy ördögi kör, amit meg lehet törni

Az izmainkban kialakuló triggerpontok nemcsak kellemetlenek, hanem még az idegeinket is "megszívatják". A triggerpont által okozott izomtónus-növekedés és fasciális feszülés komoly kompressziót gyakorolhat a perifériás idegre. Ez irritációhoz, gyulladáshoz, sőt vezetési zavarhoz is vezethet.

Nem egyszerű a helyzet, mert az idegcsapda (például a n. medianus a pronátor területen) ugyanúgy fokozhatja a triggerpontok kialakulását az érintett izomban. Ez egy klasszikus "tyúk vagy tojás" helyzet: az ideg irritációja és az izomfeszülés egymást erősítik.

A neuromobilizáció ebben a bonyolult körforgásban igazi sztár: segít megtörni az ördögi kört, oldja a feszülést, csökkenti az érzékenységet és javítja a szöveti viszonyokat. Olyan, mintha egyszerre javítaná meg a bicikli láncát és az abroncsát is.

Kulcsszavak: triggerpont, idegirritáció, idegcsapda, izomfeszülés, neuromobilizáció

5. Neuromobilizációs technikák: Sliderek és tensionerek – két sztár a színpadon

A neuromobilizáció nem egyetlen technikából áll, hanem két fő elemből: a sliderekből (csúsztató technika) és a tensionerekből (feszítő technika). Mindkettőnek megvan a maga szerepe és időzítése.

Slider: Itt a perifériás ideg egyik vége nyúlik, míg a másik lazul, így az ideg "csúszik" az ideghüvelyhez képest. Gondoljunk csak egy hinta mozgására: egyik vég nyúlik, a másik lazul – ettől az egész szerkezet rugalmasabb lesz. A sliderek célja a keringésfokozás, a mechanoreceptorok stimulálása és a fájdalomcsillapítás.

Tension: Ennél a technikánál az ideg mindkét vége egyszerre feszül, ami fokozott idegi nyomást eredményez. Ez már egy igazi "keményfiú" eljárás: célja a tolerancia növelése, az adhéziók oldása és a mechanikai rugalmasság visszanyerése.

Fontos megjegyezni: ha aktív triggerpont van jelen, általában a sliderek az elsődleges választás, hogy elkerüljük a túlzott idegi feszülést.

Kulcsszavak: neuromobilizációs technikák, slider, tensioner, idegi mobilitás, fájdalomcsillapítás

6. Neuromobilizáció hatásai: Mit mondanak a kutatások?

Sokan kérdezik: "Jó-jó, de tényleg működik?" A válasz: igen, és ezt nemcsak tapasztalat, hanem tudományos kutatások is alátámasztják! A neuromobilizáció csökkenti a mechanikai nociceptív ingereket az ideg környezetéből (Shacklock, 2005), vagyis kevésbé fog fájni.

Emellett fokozza az idegi mikrokeringést, ami olyan, mintha egy eldugult csatornát kitisztítanánk – minden simábban áramlik. Aktiválja a fájdalomgátló mechanizmusokat is: a "gate control" és a szegmentális gátlás révén az agy kevésbé érzékeli a fájdalmat.

A neuromobilizáció javítja a neuromuszkuláris koordinációt, és segít visszanyerni a fasciális struktúrák mozgásminőségét. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a fájdalom csökken, hanem a mozgás is könnyebbé és szabadabbá válik.

Kulcsszavak: neuromobilizáció hatásai, kutatás, fájdalomcsökkentés, mikrokeringés, mozgásminőség

7. A hétköznapokban: Mikor érdemes a neuromobilizációhoz fordulni?

Talán Ön is ismeri azt az érzést, amikor egy hosszú ülőnap után zsibbad a lába, vagy reggelente nehezen mozdul a nyaka. Ezek tipikus jelei annak, hogy az idegei is "segítségért kiáltanak".

A neuromobilizáció minden olyan esetben hasznos lehet, amikor valamilyen mozgásbeszűkülés, zsibbadás, égő érzés vagy tartós fájdalom jelentkezik. Ilyen lehet például a teniszkönyök, a carpalis alagút szindróma vagy a derékfájás is.

Kulcsszavak: neuromobilizáció alkalmazása, zsibbadás, derékfájás, carpalis alagút szindróma, teniszkönyök

8. Klinikai javaslatok – Mit mond a gyógytornász?

Mielőtt bármilyen neuromobilizációs technikába belevágna, mindig érdemes szakemberhez fordulni. Egy alapos neurológiai státuszellenőrzés (érzés, reflex, izomerő tesztelése) elengedhetetlen a biztonságos és hatékony kezeléshez.

Akut, gyulladásos vagy hiperérzékeny állapotban pl. a slider technika alkalmazható, hogy elkerüljük a túlzott terhelést. Triggerpontkezelés után a neuromobilizáció remek eszköz a visszaesés megelőzésére.

A kezelés akkor lesz igazán hatékony, ha kombináljuk aktív mozgásrehabilitációval, tartáskorrekcióval és ergonómiai tanácsadással. Ez a hármas szövetség garantálja, hogy a javulás ne csak pillanatnyi legyen.

Kulcsszavak: gyógytornász tanácsok, neurológiai státusz, triggerpont kezelés, mozgásrehabilitáció, tartáskorrekció

9. Hétköznapi példák: amikor a neuromobilizáció életet ment

Képzelje el, hogy egy irodista egész nap számítógép előtt ül, és estére már alig érzi a kezét. A neuromobilizáció segíthet abban, hogy a kar idegei újra szabadon mozogjanak – mintha egy forgalmi dugót oldanánk fel az M1-es autópályán.

Vagy gondoljon a nagymamára, aki kertészkedés után zsibbadást és fájdalmat érez a lábában. Egy jól kivitelezett neuromobilizációs technika segíthet abban, hogy újra gond nélkül mehessen ki a rózsák közé.

De a sportolók sem kivételek: egy futónak, aki visszatérő "ülőideg" panaszokkal küzd, a neuromobilizáció lehet az a hiányzó láncszem, ami végre visszaadja a lendületét.

Kulcsszavak: hétköznapi példák, irodai fájdalmak, sportolói sérülések, zsibbadás kezelése, neuromobilizáció

10. Összegzés: Miért érdemes kipróbálni a neuromobilizációt?

A neuromobilizáció nem varázslat, hanem tudományos alapokon nyugvó mozgásterápia, amely segít visszanyerni a szabadságot az idegeinek – és így Önnek is. Legyen szó mindennapi mozgásokról, sportolásról vagy akár hosszú ülőmunkáról, a neuromobilizáció egy olyan eszköz, ami bárki számára elérhető.

Ne várja meg, míg a fájdalom átveszi az irányítást! Forduljon szakemberhez, és tapasztalja meg saját bőrén, mennyivel könnyebb lehet az élet, ha az idegei is megkapják a nekik járó mozgásterápiát.

Ne feledje!

A legjobb eredmény mindig akkor születik, amikor a kezelés személyre szabott, és aktív részese is a folyamatnak. Hiszen a mozgás – és az élet – az idegeknél kezdődik!

Kulcsszavak: neuromobilizáció előnyei, mozgásterápia, fájdalomcsökkentés, életminőség javítás, személyre szabott kezelés

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

• mechanikai eredetű,
• helytelen testtartás vagy egyoldalú terhelés okozta túlterhelés,
• korábbi heg,
• letapadás okozta diszfunkció,
• vagy belső szervi problémák kivetülése. 

• a keresztcsont, és koponyacsontok agyi, gerincvelői folyadék termelése-visszaszívódása által vezérelt mikromozgások,
• az állkapcsot érintő problémák is.

Kérje a témában profi gyógytornászaink, sportfizioterapeutáink tanácsát a módszerről itt: +36 1 790 9900

 Tisztelt Olvasó! Felhívjuk a figyelmet arra, hogy jelen cikk szerzői jogi védelem alatt áll. A cikk, vagy egy részének bármilyen felhasználásához ( másoláshoz , fordításhoz stb.)  a szerző előzetes írásbeli engedélye szükséges. A szerzői jog megsértése súlyos jogi következményeket von maga után.

Mi, a PhysioVitnél rendkívül sokrétűen összegezzük a rejtett és sokoldalú, sokrétű fasciaháló jellegzetességeit, reakcióit, a patológiában mutatott elváltozásait, azok irányait - melyek kihatnak egész testünk működésére -, valamint kezelési alternatíváit. A sokrétű gondolkodást segíti a különféle irányokból történő megközelítés, melyekhez magyar, német, osztrák, francia és belga oktatóink adják meg azokat az extra tippeket, tudásanyagok melletti egyéni sajátosságokat, komplex vizsgálati és kezelési egyediségeket, valamint az évek és évtizedek során ők maguk által alakított és továbbfejlesztett kombinált vizsgálati és terápiás lehetőségeket. Például Angelika Strunk, Carsten Schmilgeit, Kerstin Münkel, Philippe Misslin, Philipp Richter, Michael Danner, Simone Huss, Claas Richert, Andreas Lehner, Jürgen Lehner, Jürgen Bendig és jómagam is, akikkel a magyarországi fasciaterápia képzéseken sokat és sokszor találkoztatok már. A jövőben is közösen adjuk meg számotokra a biztos fasciatudás és kezelési alternatívák sokrétű alapjait.

Sokan, sokszor beszélnek a fasciaterápiákról, a fasciáról, azok sokrétűségéről, kezelési irányairól. De arról kevésbé, hogy a különféle szemszögből történő megközelítés mit és hogyan segít a terapeutáknak tájékozódni, majd célirányos terápiákká formálni beavatkozásokat a globális testi rendszer működésébe, egyedivé téve azt az óriási tudásanyagot és problémamegoldó gondolkodáson alapuló kezelési sorozatot, amit egy szóval fasciaterápiának hívunk és gondolunk.

Tudtátok e azt, hogy fasciaterápiák már az osteopathia eredete óta léteznek? Nem most az utóbbi 10 évben találták ki.

Tudtátok e azt, hogy már az 1900-as évek elejétől eredeztetjük a meglétüket? Sokáig azonban nem vették figyelembe az emberi test működéséhez, meglétének irányításához, a szervi funkciókhoz, a test összehangolt működéseihez oly nélkülözhetetlen fasciát (kötőszövetet). Kutatók az utóbbi években analizálták szerteágazóan, objektíven a működésük hatásait, sokszínűségét és ettől kezdődően olvadt bele rendkívül nagy sebességgel sokféle terápiás hatás magyarázatába. És most már ott tartunk, hogy mindig, mindenhol és mindenki "a fasciával" foglalkozik. Ami bizonyos értelemben egy új és modern megközelítést ad számunkra is a terápiákban és tréningekben. Ugyanakkor a gyógyítás már évtizedek óta használja és alkalmazza, csak eddig másképpen érvelt a szöveti működések értelmezésében. Mára már ez is új megközelítést kapott, nem csak a gondolkodás terén, hanem az eszköztár színességét, sokoldalúságát illetően is (pl. fasciakések, smr eszközök stb.).

Fascia - Az élet folyója. Az egyetlen olyan alkotóeleme a testnek, amely mindent mindennel összeköt. Egy funkcionális szerv, amely nélkül nem lenne élet. Nélküle a szervek nem tudnának működni, nem lenne védelmük, nem lenne információjuk a működéshez, nem lennének tápanyaggal és beidegzéssel ellátva.

Fascia differenciált feladatokat lát el, formát ad, összeköt és az egész test működését irányítja. Fascia tulajdonképpen a:

• szalagok, inak, ízületi tokok;
• pleura (mellhártya), pericardium, epicardium, endocardium, mediastinum;
• peritoneum és a szalagrendszere, mesenterium, omenta;
• meningek;
• izmok, idegek, erek;
• anatómiai testi fasciák;
• bőr alatti, az egész testet befedő kötőszövet;

Ezek aztán részekre bontva:

• átölelik az izmokat, a szerveket, az idegeket, az ereket;
• elválasztják a különböző struktúrákat egymástól, biztosítva a szabad elmozdíthatóságot egymástól;
• összekötik a különböző struktúrákat egymással;
• "vályút" képeznek az erek és az idegeket számára ezáltal védelmet is biztosítanak;
• felfüggesztést adnak a szervek számára, ezáltal stabilizálják azokat, miközben biztosítják a mobilitásuk megmaradását, amely nélkülözhetetlen az élettani, normál működéshez;
• formát adnak a testnek, meghatározzák a kinézetet;
• védelmet biztosítanak a sejtek számára és az immunrendszer egészséges működésében is jelentős a szerepük;
• tükröt képeznek, hiszen a lelki, emocionális működések raktározódnak benne.

A fasciarendszer tehát összefűződő egységet képez a parietális rendszer (pl. mozgás szervrendszere), a viscerális rendszer (zsigerek, zsigeri szervek), a craniosacralis rendszer (koponya és az idegi rendszerek) között, ugyanakkor a létező összes terápia alapját is adja. Nem mindegy tehát, hogy a fasciarendszert hogyan, milyen megközelítésben elemezzük, "terápiázzuk" és eddzük.

Oktatásokon mindig kihangsúlyozzuk azt a tényt, miszerint ha valaki a fasciarendszerek működését megérti, azzal tisztában van, a hibás pontokat tudja elemezni, helyesen felállítani a patológiás eltérésekhez kapcsolódó ok-okozati összefüggéseket, mindezt egyénre vetítve van lehetősége analizálni, az egyéni terhelések és mozgásminták szerint, tulajdonképpen minden kulcs a kezében van a probléma megoldásának elindításához, majd a probléma megoldásához. Mivel azonban minden ember más-más, így természetesen a fasciaterápiák sokféleségének ismerete adhat biztosítékot a hatékonyságra, hiszen van, akinek az egyik fasciaterápiás alternatíva válik be, van akinek pedig egy másik. És ezt teszi széppé a munkánkat, hiszen nem elegendő csak a működést elemezni, nem elegendő csak a fasciaműködések elvét megérteni, a patológiás (kóros) funkcionális köröket feltérképezni és kezelni, hanem mindezt az egyéni mozgásmintába kell beépíteni. Ezért bár különféle fasciaterápiák léteznek, de egyik sem ugyan olyan, csak ugyan arra a szöveti, funkcionális struktúrára fejti ki hatását.

Typaldos módszer, Fascia Disztorziós Modell szemlélet, Fascia Release Manuális terápia, Myofasciális terápia, triggerpont terápia, tenderpont terápia, fasciális osteopathia, self myofascial release, neurofasciális terápia, dinamikus nyújtások, jóga, ritmikus gimnasztika, balett, fascialánc edzés, fascialánc nyújtás stb. lehetne még sorolni a terápiák s tréningek sokaságát.

A Typaldos által kidolgozott kezelési módszer, amely egy egyedi fascia disztorziós modell alapján szemléli és differenciálja az elváltozásokat, kiváló a mozgásszervi anamnézisben, a mozgásvizsgálatokban, a fájdalom okának meghatározásában és a lokális problémák magoldásában. Nem az orvosi diagnózisok alapján szemlél, hanem deformitások típusa szerint és kategórizál 6 különböző halmazt, melyekbe az orvosi és mozgásszervi diagnózisok besorolhatók. Ezáltal hatékony és effektív rendszert és kapcsolatot biztosít a mozgásszervi rehabilitációban, hiszen azonnal fókuszálható a probléma és azonnal megoldhatók a fájdalmas, a mozgásszervi fájdalmakat kiváltó panaszok. Ezek a fascia struktúrális megváltozásából adódóan analizált problémák és megoldások, melyek aztán terhelési viszonyok szerint vizsgálva láncfűzés szerűen terjedhetnek tovább is, maguk után "rántva" a szomszédos, illetve funkcionális értelemben együttműködő egyéb más testrészek és szervek fasciarétegeit, ezáltal akár globális, azaz egész testi problémát okozva. Itt viszont már egy globális, összefüggéseiben elemző fasciális terápia szükséges, mint pl. a Fascia Release Manuális terápia, Myofasciális terápia, fasciális osteopathia (általánosságban az osteopathia, hiszen annak parietális, viscerális, craniosacralis elemei is nélkülözhetetlenek), neurofasciális terápia, fascialánc edzés, fascialánc nyújtás. Amennyiben azonban a fájdalom lokalizációja szerint differenciál diagnosztikában sokrétűek szeretnénk lenni, a Trigger- és Tenderpontok aktív, un. kisugárzási zónáinak ismerete nélkülözhetetlen.

Nekünk terapeutáknak mozgásszervi vizsgálatok során azonnal el kell döntenünk, hogy a különböző rendszerek (viscerális, parietális, cranialis) közül melyikben és milyen mértékben vannak túlterhelések, kóros irányú változások, ebből adódóan melyek az elsődleges problémakörök és melyek a másodlagos megoldandó feladatok. Ismernünk kell a terhelési anomáliákat, az egyénre szabott terhelési láncfüzéreket, illetve azok irányát. Erre ráépül a deformitás jellege. Minden esetben azt kell figyelembe venni, hogy egy hálózatról van szó, amelybe ha beavatkozunk az egyik pontban, akkor az több irányú hatásokat váltva ki más-más területek, testrészek fasciaterületeinek változását is maguk után vonják. Sportolókkal foglalkozik valaki, akkor nagyon fontos figyelembe venni azt a nélkülözhetetlen tényt is, miszerint a fasciastruktúrába beavatkozás hogyan és milyen módon befolyásol teljesítményt, arra mennyi idő áll rendelkezésre, hogy a fasciaterápia után a versenyhez, a maximális teljesítményhez szükséges optimális működéseket visszaállítsuk. Vagy egy szalagszakadás, csonttörés, izomsérülést, operációt követően hogyan, milyen szakaszokban zajlik a sejtíktivitás és szöveti építés és ennek melyek az optimális, gyógyulást segítő "terhelési, vagy terápiás ingerei". Ehhez kell a különféle edzéstípusokat/tornatípusokat beállítani, amely egy külön - de ami a legfontosabb a rendszer eltéréseinek leküzdését célzó egyénre szabott - edzésmódszertani feladatsorokat vonz magához, miután a fasciarendszerek optimalizálása, illetve a működések normalizálása egy-egy kóros, patológiás állapot gyógyítása érdekében megtörtént.

A fasciarendszernek, mint funkcionális szervi rendszernek a működési elveit minden témával foglalkozó szakmai továbbképzés részleteiben, vagy egészében taglalja, a differenciált strukturális elváltozások rendszerétől, a fasciaanatómiai felépítésen át a terhelési láncokon keresztül, a mozgásminta elemzések rendszerét érintve, a fájdalom differenciálását magában foglalva, a különféle rendszerek terápiás alternatíváit fájdalmas, kevésbé fájdalmas manuális technikák rendszerén át a tréningtípusokig bezárólag, valamint az önkorrekciós gyakorlatokkal kiegészítőleg. Ehhez szükséges a terapeuta sajátos gondolkodásmódjának kiépítése, amely minden esetben csak és kizárólag előképzettségre épülhet, amely gyógytornászok, gyógymasszőrök és orvosok részére biztosít problémamegoldó gondolkodásmódon és egyénre szabott kezelési elveken alapuló betekintés a csodálatos fasciák világába. Az edzők számára pedig megmutatja, hogyan tudnak egyénre szabott rendszerekben gondolkodva egy helyes, az egészségmegőrzést biztosító mozgásokat minden szempontból helyes edzésmódszertani alapokra épített tréning segítségével ápolni, fejleszteni. Ez utóbbi azért sem elhanyagolható, mert ha a fasciarendszerek sokrétűségéről van szó és arról mennyi mindent irányítanak és befolyásolnak a testi működésekben, illetve mennyire hamar reagálnak a mindennapi élet rossz irányú terheléseire (testtartás, egyoldalú terhelés, munkaterhelés, stressz stb.), vagy túlterhelésekre, akkor kimondhatjuk, hogy a fitness központokban teljesen mindegy kinél és mikor de a panaszokkal nem rendelkező emberek körében sem lehet már fasciarendszerek érintettségét figyelembe nem vevő módon edzeni, tréningfeladatokat végrehajtatni, vagy végrehajtani.

Mindezen fasciarendszeri követelmények pedig nem csak az egészségügyben dolgozó gyógymasszőrök, gyógytornászok, orvosok eddig alkalmazott terápiás hozzáállását és a más szemléletmódon alapuló ok-okozati összefüggései rendszereit módosítja, jelentve ezáltal a hatékony kezelést, hanem ugyan úgy egy kiváló alternatívát jelenthet az edzők számára is az egészség, az egészségmegőrzés, az egészségtudatos életmód kialakítása területén.

Cikket írta: Kanyó Ildikó, gyógytornász, sportfizioterapeuta (DOSB)

 Tisztelt Olvasó! Felhívjuk a figyelmet arra, hogy jelen cikk szerzői jogi védelem alatt áll. A cikk, vagy egy részének bármilyen felhasználásához ( másoláshoz , fordításhoz stb.)  a szerző előzetes írásbeli engedélye szükséges. A szerzői jog megsértése súlyos jogi következményeket von maga után.

Mit jelent az a megnevezés, hogy "Fascia"? Erről a szövetről már Still is sok információt közöl a fontosságát, funkcióban betöltött szerepét illetően. Azonban az orvosi anatómiai irodalmakban sokszor a fascia névnek a szinonímái tűnnek fel, mint pl. takaró kötőszöveti réteg, membrán, aponeurosis stb.

Az osteopátiában a fascia egy igen előkelő szerepet játszik. Ezért fontos és alapvető szempont azt tisztázni, milyen szerepe van ennek a szövetnek szervezetünk működésében. Ez az egység és a terápia nélkülözhetetlen bázisa. Úgy is szoktuk nevezni ezt a speciális és sokoldalú szövetet, hogy egy nagy "funkcionális szerv", melynek kezelése kulcsfontosságú a gyógyuláshoz. Ez az egyetlen struktúra a testben, amely mindent összeköt mindennel.

Funkcionális szerv nélkül az ember nem életképes. A szervek nem tudják működésüket elvégezni, nincs megfelelő tónusuk, tartásuk, védelmük, információs "hálózatuk". Minden működéshez szükséges innerváció is a fasciákon keresztül valósul meg. Fasciák nélkül az erek, melyek a szervekhez futnak egymást kölcsönösen zavarnák, nyomódnának, a szerv elveszítené a szükséges "navigációját". Egy tüdő nem lenne képes felfújódni belégzéskor, így nem tudnánk oxigénhez jutni. Szív működés közben nem tudna erőt kifejteni ahhoz, hogy kipumpálja magából a vért és ezzel ellássa a szöveteket, sejteket tápanyaggal, oxigénnel stb.

A fasciák tehát mindenütt ott vannak és nélkülözhetetlenek a parietális terápiákban (ízületi és lágyrész technikák terén), a viscerális, a craniosacralis terápiákban, a neurológiában, hiszen a normál, fiziológiás cirkumdukcióban. Fasciák felelősek az izom és az ízületi működésekért, az erek működéséért, az idegrendszer működéséért,  biztosítják a védelmet fertőzésekkel szemben, azaz fontos az immunrendszeri működésben is.

Mindezt áttekinteni és megérteni, a problémákat felismerni és hatékonyan kezelni az elsődleges célja a képzésnek. Fontos egy terapeuta számára mindez akkor, amikor patológiás panaszokkal, operációk utáni állapotokkal, sérülésekkel, testtartásbeli eltérésekkel, helytelen terhelési viszonyokkal, sportsérülésekkel, belgyógyászati, neurológiai megbetegedésekkel stb. foglalkozik.

Megérteni és feldolgozni, majd a működéseket megértve, az összefüggéseket meglátva a fasciák állapotának normalizálásával kezelni. Ez egy fontos feladata a kurzusnak.

Fasciális osteopathia képzés tartalma:

• fasciális osteopathia alapjai, embriológia, hisztológia, fasciatudomány, anatómia és topográfia
• Fasciális diagnosztika: fasciális tesztek, globális tesztek, regionális tesztek, specifikus fasciatesztek
• Kezelési lehetőségek és irányok a fasciális osteopátiában.
• Fasciális technikák testrészenként

Képzés német nyelvű, magyar nyelvre történő konszekutív követő tolmácsolással.

Moduláris képzés időpontjai:

1. MODUL: 2019. szeptember 20-23. Jelentkezési lehetőség megnyitva.
2. MODUL: 2019. november 21-24.
3. MODUL: 2020. január 17-20.
4. MODUL: 2020. március, vagy május (később kerül kiírásra)

Tanfolyam helye: 

• BUDAPEST: PhysioVit (Helyszín változtatás jogát fenntartjuk!)
  

Résztvevők lehetnek: pl. orvosok, gyógytornászok. 

Tandíj:

• HUF: 129.000 Ft/modul, PhysioVit Card/hallgatói kártya használattal leadott regisztrációkkal modulonként 29.000 Ft kedvezményt adunk, azaz 100.000 Ft/modul.
• EUR: 416 Euro/modul,
  
  • Képzéshez tartozó kedvezménycsomagok pontos leírásáról, az igénybe vehető szolgáltatási lehetőségekről tájékozódjon a tanulmányi osztályunk által kibocsájtott kiadványból: "Kedvezményes képzési csomagok."
  • HUF: Tandíj törlesztése forintban is igényelhető. A díj mértéke az aktuális valutaárfolyam alapján kerül megállapításra. Ebben az esetben a jelentkezési lap "Megjegyzés" pontjához kell az igényt feltüntetni. Bővebben a tandíjfizetésről itt...
  • Képzéshez - amennyiben a jelentkezés leadása és a képzés dátuma között min. 1 hónap áll rendelkezésre - részletfizetés is igényelhető. Részletfizetési tájékoztató...

   

  

  Van már PhysioVit kártyája? Tudta, hogy a kártyával képzési kedvezmények vehetők igénybe? Tájékozódjon a részletekről és igényeljen Ön is egy kártyát. A képzésre jelentkezők részére a hallgatói kártya regisztrálásra kerül és az első napon személyesen átvehető a regisztrációnál.

  Hallgatóknak kiemelendő: Magyarországon nemzetközileg elismert képzési inzétezek által biztosított Osteopathia képzés kizárólag a PhysioVit-nél található, máshol sehol (!).  Amennyiben minőségi és megbízható tudást szeretne az Osteopathia, vagy annak egyes területei (viscerális, cranialis, parietális, fasciális) esetében szerezni, fontos, hogy utána nézzen annak, hogy milyen szakmai továbbképzésre regisztrál. Továbbá a PhysioVit által képviselt minőségi és hazai környezetben is a nemzetközi trendeknek megfelelő Osteopathia ismeretek nálunk kizárólag olyan instruktoroktól kerülnek oktatásra, akiknek nem csak az osteopatha végzettségük van meg, hanem a jogosultságuk is arra, hogy oktassanak Osteopathiát, vagy annak részleteit. E tekintetben is egyedülállóak a PhysioVit Osteopathia tanfolyamai. 

  Tudta, hogy osteopathiát kizárólag olyan szakember oktathat, akinek van nemzetközi (5 éves) végzettsége és ezt követően 5 éves instruktori gyakorlata? Kiemelendő, hogy Magyarországon ezt az oktatói minőségi feltételt csak és kizárólag a PhysioVit tudja biztosítani az oktató személyét illetően.

   

Következő szakmai továbbképzés Medical Flossing témában a PhysioVit Sport és Rehab Akadémián 13. kerületi sportközpontjában lesz megtartva a német Andreas Ahlhorn részvételével, 2024. november 09-én. Részletes képzési tájékotató itt...

Képzéseinken minden esetben kiemelten fontos téma a Medical Flossing tekerések közben jelentkező fájdalom kiváltó okának, eredetének, helyének, jellegének lokalizálása. Amikor egy sérült sportoló, vagy fájdalmakkal küszködő páciens bejön a rendelőbe és elmondja panaszát, azok kialakulásának körülményeit, nekünk mindig szűkíteni kell a kört hiszen a panaszos területet viszonylag gyorsan meg kell találni.

Mindezen gyors lokalizálás érdekében szinte azonnal a szövetek analízise, a terhelési láncok, a sérülés kialakulásának formája, pillanata köré összpontosul a figyelmünk. Majd ezt követően a terhelés és a fájdalom egymáshoz viszonyított megjelenésére, arra, hogy a sportoló, a páciens hogyan mutatja be fájdalmát. A gesztikuláció elemzése is egy kiemelt szempont a Medical Flossingban és szinte minden esetben eljutunk a kötőszövethez, a fasciaháló részeihez, azon belül pedig a letapadások jellegéhez. A modern, a funkcionális szemléletű rehabilitációban nálunk, a PhysioVit praxisaiban, képzésein a fascia már 2008 óta egyre erősebben és egyre nagyobb mértékben egy központi téma. Nélkülözhetetlen. Így van ez a Medical Flossingban is.

Mindezen gyönyörű ok-okozati halmaz a képzéseken rendszeresen megjelenő egység, ahol élesben van lehetőségünk nekünk instruktoroknak is ezen funkcionalitást bemutatni a terapeutáknak, orvosoknak, hiszen a csoportokban mindig van egy-egy személy, aki már kisebb-nagyobb mozgásszervi panaszokkal jelenik meg a tanfolyamon.

Mai bejegyzésem témáját éppen ezért egy igen egyszerű és gyors lokalizálás prezentálására építem, mégpedig a Medical Flossing alkalmazására, applikációk közben végzett mozgásszervi funkcionális analízisre, mely a már gyakorlott flossingoló terapeuták számára lehet egy igen kiváló iránymutató a fasciaháló letapadásainak felismerésében.

Hogyan segíthet a gumiszalag egy patella alsó részén jelentkező fájdalom lehetséges kiváltó okának felismerésében? A tekerés a gumiszalag megnyújtásával történik, így a fájdalmas testrészt összenyomjuk. Ezzel szűkítjük a teret a bőr alatti kötőszövet, az izompólya, az erek és idegek által utat és védelmi falat képező fasciarétegek stb. között. Az elváltozásokat - ezen belül letapadást, összetapadást, csomószerű feltekeredést, húrszerű keményedést, vagy túlnyúlást - tartalmazó fasciarészek, alkalmazkodási lehetősége tovább csökkent. Ezáltal, azaz az alkalmazkodó képesség beszűkítésével azonban aktív mozgások közben pillanatok alatt megjelenik a fájdalom. Amely a letapadások jellegéből adódóan lehet pl. szúró, húr szerűen futó, kisugárzó tompa stb. Ez a fájdalom a szövetek alkalmazkodó képességének "beszorítása" miatt csak a problémás, disztorziókat tartalmazó régiókban lesz, hiszen az "egészségesebb" fasciarészek előnyösebben tudnak a térszűkülethez alkalmazkodni. Az elv rendkívül egyszerű, ugyanakkor másodpercek alatt működik.

Ezzel válik lehetővé pontszerű területekre fókuszálva a Medical Flossing alkalmazása után egy pontra, szűk területre koncentráltan a szöveti letapadást feloldani manuális technikákkal, vagy egy újabb gumiszalag tekeréssel, izomtechnikát, fasciatechnikát, mobilizálási technikákat használva.

Hogyan működik mindez akkor, amikor hosszan tartó flexiós helyzet után jelentkezik a térdízületben erős, éles fájdalom a patella csúcsi részénél, valamint izomerő gyengeségnél, emiatt átmeneti egyensúly zavar esetén? Ízületi flossing applikációban (itt megjegyezendő, hogy individuális, hiszen a szöveti letapadás mértékétől függ - lsd. képzési anyag) betekert térdízületet flosstréninggel terhelünk, ahol mindig a fájdalmat kiváltó mozgásokat kell végezni, majd figyelünk a fájdalom alakulására.

A térdízületi flexió-extenzió különféle pozíciókban a patella (térdkalács) mozgását, pontosabban alkalmazkodási lehetőségeit is befolyásolja. Amennyiben a patellával gondok vannak a fájdalom annak környékén jelenik meg. Azonban előfordulhat, hogy egy triggerpont, vagy a fascialánc egy-egy elemében jelentkezik a flossing szalag alatt fájdalom, távol a patellától, távol a fájdalom jelentkezésének helyétől (azaz a patella csúcsi részétől), csupán a kisugárzási zóna lesz a térdkalács. Például a posztero-laterális kötőszöveti lánc, vagy az antero-laterális láncolat, vagy az antero-medialis kötőszöveti kinematikus lánc stb. letapadásai sugároznak a térdízületbe. Ugyanakkor a térd környékén számos olyan triggerpont van, amely a térd fájdalmát idézheti elő antero-mediális, vagy antero-laterális területeken, amely erőteljes flexióban, hiszen irritálódik az izomcsomó. Ezáltal túlterhelődve aktiválódik. Ilyen csomók lehetnek például a musculus sartoriusban, a musculus quadriceps femoris/vastus medialisának, vagy musculus quadrisepc femoris/vastus laterálisának területén.

De ami kiemelendő a fenti példából, hogy a teret körfogatában szűkítő gumiszalag segítségével ez hamar lokalizálódik, mert a csökkent alkalmazkodó képességű pont/terület, vagy csomó jelez fájdalommal és a szakképzett terapeuta 2 perc alatt felismeri a panaszok valós kiváltó okát. Érdemes tehát ezen gondolatmenet szerint is szerteágazóan és kreatívan használni a gumiszalagot mindenkinek.

Mi a Medical Flossing képzéseinken minden esetben arra fókuszálunk, hogy a terapeuták már meglévő szakmai tudásához igazítsuk a kiváló eredeti flossing technika, azaz a Medical Flossing sajátosságait, individuális tekerési jellegét. A Medical Flossing megtanítja a szakembereket kreatívan, saját, már meglévő tudásukat mozgósítva, speciális szöveti vizsgálati trendek és a mozgásszervi diagnosztika függvényében keringésjavító, oedema (duzzanat) csökkentő, fájdalmat csillapító, nyirokkeringést tünetileg aktivizáló, nyirokkeringést szöveti lazítások útján serkentő, fasciahálót mobilizáló, szöveti diagnosztikát elősegítő és ezáltal a problémaforrás helyét lokalizáló stb... tekercselésekre szinte szünet nélkül az egy napos képzésen. A rendkívül intenzív szakmai tanfolyam minőségileg biztosítja a terapeuták számára a problémamegoldó, funkcionális gondolkodást, az orvosi flossing individuális alkalmazhatóságát bármilyen probléma esetében az indikációs lehetőségek között. Hiszen a hozzánk érkező szakembereknek már nem kell külön megtanítani az anatómiát, a nyirokkeringés rendszerét, a sebgyógyulás folyamatát, az alkalmazható tréningeszközöket, a gumiszalaggal végzett tornagyakorlatokat. Az előképzettséggel rendelkező terapeuták már meglévő képesítéssel jönnek hozzánk és ez feltételezi, hogy mindezeket már az alapképzésen megismerték és tudják, csak elő kell húzni, más megvilágításban bemutatva kell prezentálni.

A Medical Flossing 3 éve alatt egy óriási értékké vált nemzetközi szinten a képzésekben, a minőségi termékek alkalmazásánál és az innovatív sportrehabilitációban, a terápiákban is. Mindhárom területen márkanévvé vált, amely garantálja a minőséget bárhol a világon, hiszen a tanulás szabályozott és organizált rendszerben zajlik minden országban, így egységes. Köszönhetően a Medical Flossing International Team-nek.

A technikának, az eszköznek hatalmas vonzereje van, a gyógyulni vágyó sportolók, sérültek számára gyors szöveti regenerációt biztosít, a gumiszalag fejlesztésében pedig állandó jelenlétet követel meg tőlünk szakmai képviselőktől, a Medical Flossing fejlesztőitől, a technika tisztaságára figyelő, azt védelmező oktatóktól.

Vigyázat! Sajnos hamisítják! Ezért továbbra is szeretném minden olvasó számára egyértelműsíteni, mint a Medical Flossing név és koncepció egyik kizárólagos nemzetközi képviselője, hogy Medical Flossing technikával, tematikával, névvel továbbra is (2018-ban is) kizárólag csak a PhysioVit minőséget garantáló, valódi tudást és ezzel értéket adó képzésein találkozhatnak majd a téma iránt érdeklődő szakemberek. Ezekről részletek itt olvashatók.

Cikket írta/szerző: Kanyó Ildikó, sportfizioterapeuta, manuálterapeuta, gyógytornász

Medical Flossing Hungary/Medical Flossing International Team 2017 - A Medical Flossing márkanevet és ezzel a technikát szakmai továbbképzéseken kizárólagosan a PhysioVit képviseli Magyarországon.