Futó sportolóknál illetve olyan sportok esetén, melyekben futó illetve ugró mozgások fordulnak elő (pl.: atléták, teniszezők, táncosok) gyakran találkozhatunk sípcsonti fájdalmakkal, melyek nagy mértékben befolyásolják a sportolók terhelhetőségét, teljesítményét. A megnevezés (Medial Tibial Stress Syndrome) kicsit csalóka, mivel ez a fájdalom nem csak a medialis/belső oldalon jelentkezhet, hanem a terheléstől függően a lábszár elülső, belső, külső oldalán egyaránt. A különböző előfordulási típusokat fontos differenciálni.
Általában a sípcsont környéki izmokat illetve kötőszövetet érintő visszatérő trauma hatására alakul ki. A kórkép magába foglalhatja a tibia körüli izmok illetve kötőszövet mikroszakadásait, a periosteum (csonthártya) gyulladását illetve az izomzatot érintő gyulladást vagy ezeknek kombinációját.
Shin Spint kiváltó okai
A shin splints-nek több különböző kiváltó oka lehet, viszont az alapvető, elsődleges kiváltó tényező mindig feltérképezendő elem. Hirtelen, erős terhelésre (pl.: ha valaki megfelelő felkészülés nélkül hirtelen hosszabb távot lefut vagy egyenes talajról hirtelen egyenetlen talajra vált) a tibiát körülvevő izmok, kötőszövetek nem tudnak alkalmazkodni a területet ért hirtelen behatáshoz, így a tibia vezeti át a terhelés okozta traumákat. Az izomdysbalance (izomegyensúly megbomlása), gyenge törzs vagy alsó végtagi izomzat, feszes, rugalmatlan alsó végtagi izomzat (pl.: m. gastrocnemius) is elősegíti a sípcsonti fájdalmak kialakulását, mivel a nem megfelelő terhelés miatt a sípcsontnak kell ilyen esetben is elvezetnie a mozgás kiváltotta energiákat a nem harmonikusan működő izom és kötőszöveti rendszer helyett. Nem megfelelő sportcipő vagy futási technika illetve nem megfelelően megválasztott talaj (pl.: folyamatos emelkedőn futás, egyenetlen vagy túl kemény talaj) megnövelheti a shin splints kialakulásának lehetőségét. A subtalaris ízület (ugróízület) túlzott pronációs (kifele forgatás) mozgatása, illetve nem megfelelő stretching (nyújtás) is előidézheti a tüneteket. Általában a shin-splints előfordulása egyoldali, leggyakrabban a domináns alsó végtagot érinti.
A fájdalom a sípcsont környékén jelentkezik, melyet az érintettek egy erős tompa fájdalomként írnak le, mely terhelésre jelentkezik, pihentetéskor akár teljesen meg is szűnhet. Az előbbiekben felsorolt mozgásformák (pl.: emelkedőn futás, egyenetlen talajon futás) erősíthetik a fájdalmat.
Tibia környéki fájdalmakat más kórképek is kiválthatnak, melyeket fontos megkülönböztetni a shin splints-től. Az egyik a compartment-szindróma, amikor a szövetek (izmok, idegek) kompresszió/nyomás alá kerülnek, mely hatására izomgyengeség, idegi tünetek illetve lábszári fájdalom lép fel. Másik ilyen kórkép a sípcsontot érintő fáradásos törés, mely folyamatosan fennálló kisebb traumák hatására alakul ki, melyek hatására annyira elgyengül a csontszövet, hogy kialakul az úgynevezett fáradásos törés. Fontos különbség a fáradásos törés és a shin splints között, hogy a fáradásos törés esetén erős fájdalom jelentkezik a csont egy bizonyos pontján vagy területén (a törés helyén) illetve reggel enyhülnek a fájdalmak a csont éjszakai pihentetésének hatására. Ezzel szemben shin splints esetén a nap kezdetén a tünetek inkább erősebbek, mivel a lágyrészek feszesebbé válnak az éjszaka folyamán. A differenciáldiagnózis nagyon fontos ezen kórképek esetén, mivel a terápiában nagy különbségek fordulhatnak elő.
Kezelési lehetőségek és irányok
A hagyományos szemlélet alapján a shin splints megjelenése esetén pihentetést, nyugalomba helyezést, jegelést, kompressziós terápiát, felpolcolást, fájdalomcsillapítók alkalmazását szokták javasolni elsődleges terápiaként. A tünetek megszűnése esetén különböző izomerősítő illetve lazító gyakorlatokkal harmonizálják az izmok működését, majd a sportolók újrakezdhetik a terhelést.
Ezzel szemben bizonyos szemléletek alapján azonnal el lehet kezdeni a túlerőltetett szövetek kezelését. Például a Typaldos-módszer (FDM- Fascia Disztorziós Modell Terápia) szerint egy ilyen állapot esetén minél hamarabb javasolt elkezdeni a kötőszöveti elváltozások kezelését. A Typaldos-módszer a fasciákban (speciális kötőszövet) bekövetkező 3 dimenziós elváltozásokat (pl.: pontszerű kitüremkedés, fájdalmas kötegek kialakulása, elcsavarodás stb.) kezeli speciális manuális fogásokkal. Mivel a shin splints esetén a tibiát körülvevő kötőszövet is érintett, ezért a Typaldos terápia tökéletesen használható a fájdalmak enyhítése és a megfelelő szöveti struktúra helyreállításának céljából. Ezen technika alkalmazása esetén nagymértékben lerövidíthető a fájdalmas, terhelésmentes periódus, ezáltal az érintettek hamarabb visszatérhetnek az aktivitáshoz.
Egy másik igen hatásos módszer a Medical Flossing. A Medical Flossing egy speciális gumiszalag, melyet a fennálló állapottól illetve az érintett struktúra felépítésétől függően a terapeuták feltekernek az érintett területre, melyben a páciensek különböző mozgásokat hajtanak végre. Ezáltal a Medical Flossing pumpafunkcióját kihasználva jelentős mértékben növelhető az anyagcsere illetve a folyadékáramlás az érintett területen, ezáltal fokozódik a szöveti regeneráció, illetve a túlerőltetett struktúrák lazulnak. Ezen kívül a mozgás közben a különböző szöveti letapadások felszakadnak, lazulnak, melyet a Medical Flossingban történő masszírozó fogásokkal tovább lehet fokozni.
A túlerőltetett szövetek lazítása érdekében az FRT (Fascia Release Terápia) illetve az SMR-tréning (Self-Myofascial Release) javasolt. Az FRT esetén különböző manuális fogásokkal lehet lazítani a kötőszöveti (fascia) letapadásokat. Az SMR-henger alkalmazása esetén önmasszázs segítségével tudjuk lazítani a túlterhelt, feszes szöveteket. A megfelelő hatás elérése érdekében már találhatunk direkt a lábszár, illetve az Achilles-ín, boka környékére kialakított eszközöket is (pl.: AchillX, X-Ball).
A korrektív tréning során nagyon fontos az izomdysbalance helyreállítása. A gyengülésre hajlamos izmok erősítése, illetve a túlfeszülésre hajlamos izmok lazítása, mely által a megfelelő terhelés biztosítható. Az izombalance fennállása esetén erőteljesebb terhelés esetén sem alakul ki a kötőszövet illetve a tibia túlerőltetése, az izomrendszer és a kötőszövet együttesen el tudja vezetni a terhelésből adódó energiákat, így nem alakul ki kóros állapot. Fontos az Achilles-ín illetve a vádli izomzatának stretchingje/nyújtása.
A terápia illetve a prevenció során fontos szempontok:
- • megfelelő sporteszközök (pl.: cipő) kiválasztása (cipőváltás esetén a láb folyamatos szoktatása az új eszközhöz)
- • megfelelő futási technika/terhelés kialakítása
- • megfelelő talaj kiválasztása
- • a környező izomzat (pl.: hamstring izomzat) megfelelő bemelegítése (mozgás előtt) illetve nyújtása/stretchingje (mozgás után)
- • azon izmok erősítése, amelyek a térdízületet tehermentesítik, illetve stabilizálják (pl.: m. quadriceps femoris)
- • izomdysbalance helyreállítása
- • a tractus iliotibialis stretchingje illetve lazítása (fasciamasszázs, egyéb intenzív fascialazító terápiák, FRT, FDM-Typaldos technika, XBall, Fasciarolle, AchillX, SMR henger stb. stb.)
Írta: Kemény Nikolett, gyógytornász/Rehab Akadémia
A cikket másolni, sajátként feltüntetni tilos. Ezzel kapcsolatos szerzői jogi nyilatkozatunkat itt olvashatja.