Ahhoz, hogy az ínsérüléseket megelőzzük, nem elég a felszínen vizsgálódni, a szövet felépítését és sejtszintű működését érdemes megérteni. Ha tudjuk, hogy a sejtek miből táplálkoznak és miből építkeznek, akkor meg tudjuk adni a szövetnek mindazt, amire szüksége van, így a spontán sérülések elkerülhetők.

Az ínszövet I-es típusú kollagén rostokból épül fel. Ha egy adott inat vizsgálunk, meg kell állapítanunk azt is, hogy az hogyan kapcsolódik a csonthoz. Nem mindegy, hogy direkt vagy indirekt tapadásról van szó. Indirekt tapadásra jó példa a pes anserinus halleri, direkt tapadásról beszélhetünk például az Achilles ín vagy a rotátorköpeny inai esetében. Az emberi testben kb. 90%-ban a direkt tapadás fordul elő. Az ín-csont átmentet zónákra oszthatjuk fel, attól függően, hogy mely zónáról van szó, más-más veszélyforrás kerül szóba, hiszen az egyes zónákban eltérő a sejtek aránya.

Általánosságban elmondható, hogy a legfontosabb az I-es típusú kollagénrost helyes felépítése, így a kollagénszintézis támogatása. Amennyiben az ínszövet nem kapja meg a megfelelő ingereket és tápanyagokat, degenerálódik. Egy vizsgálat kimutatta, hogy az Achilles-ín sérülések 97%-ban degeneratív elváltozás zajlott le a sérülés előtt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a degeneráció elkerülésével megelőzhető lenne az ínsérülések nagy része.

A degeneratív folyamatok elindulhatnak például hosszú ideig fennálló vérellátási problémák miatt, ilyenkor ugyanis rosszabb lesz a szövet regenerációs képessége. Egyes inaknak van kritikus vérellátású területe is, így azon a területen gyakoribb a probléma fellépése. Ha rossz a vérellátás, kevés oxigénhez jutnak a sejtek, az oxigénhiányra az ínszövet pedig hamar reagál. A károsodás hátterében a vérellátási problémákon kívül is rendkívül sok hajlamosító tényező állhat. Veseproblémák, genetikai komponensek, Golgi-ín reflex zavara, anatómiai eltérések éppúgy okozhatnak ínsérülést, mint a rheumatoid arthritis vagy a diabetes mellitus. Fontos megvizsgálni, hogy a sportolónak van-e bármilyen szervi eltérése, panasza, hiszen ezek kihathatnak a mozgásrendszerre is.

Éppen ezért jelentős a prevenció, melynek alapját főként a megfelelő táplálkozás és a megfelelő testtömeg képezi, természetesen ezen kívül rendkívül sok más tényező is szerepet játszik. A dohányzás mellőzése, a sportolás helyes kivitelezése, vagy akár a megfelelő cipő kiválasztása is segíthet megelőzni a sérüléseket.

Kérdőíves kutatásom során kiderült, hogy az ínsérült páciensek 25%-a rendszeresen dohányzik. A válaszadók többsége saját bevallása szerint nem táplálkozik helyesen. 83%-uk rendszeresen fogyaszt szénsavas üdítőket, jellemző a cukor, az állati eredetű zsír és a finomított olajak étrendben való megjelenése. A kóla fogyasztása különösen veszélyes, hiszen a szénsav mellett foszfor is jelen van, mely kivonja a csontból az ásványi anyagokat. A helytelen táplálkozás egyik következménye a túlsúly is, a megkérdezett ínsérült páciensek átlagos BMI-je 29-et mutatott.

Táplálkozás szempontjából nagyon fontos kiemelni, hogy a nyers, finomítatlan olajak járulnak csak hozzá a kollagénrostok megfelelő felépüléséhez, hiszen ezekben van jelen az omega-3 és omega-6 zsírsav, melyek hozzájárulnak a sejtfalak kettős foszfolipid rétegének felépítéséhez. Extra szűz olíva olajjal, vagy bármilyen finomítatlan növényi olaj fogyasztásával fedezhető ez a bevitel. Bizonyos nyomelemek, ásványi anyagok elengedhetetlenek a kollagénszintézishez, így a C-vitamin, a mangán és a réz is. Szerencsére manapság az emberek figyelnek a C-vitamin bevitelére (a válaszadók 100%-a ügyel a napi igény fedezésére), ám ugyanez sajnos nem mondható el az egyéb nyomelemekre. A kérdőívet kitöltők 80%-a nem volt tisztában azzal, hogy bizonyos ásványi anyagok, a C-vitamin, a megfelelő fehérje és a finomítatlan növényi olajak szükségesek a minél erősebb ín kialakulásához. A megkérdezett 22 gyógytornászból csak 6 tartotta fontosnak elmondani a betegeknek, hogy mindezekre érdemes odafigyelni.

Mindebből az szűrhető le, hogy a szakembereknek a holisztikus szemléletet kell elsajátítaniuk, nem elég csak az adott problémára fókuszálni. Egy gyógytornásznak, sportfizioterapeutának vagy sportrehabilitációs trénernek nem csak általánosságban a mozgás szervrendszerére kell odafigyelnie, hanem a szervezetet mint egységet kell szemlélnie. Hiába tartjuk be a sportolásra vonatkozó szabályokat, ha nincs mögötte a megfelelő táplálkozás, ha nem vesszük figyelembe az egyes betegségeket, újra és újra szembe kell néznünk ugyanazzal a problémával ismételt sérülés formájában. A megelőzés szempontjából pedig fontos a tájékoztatás is. Ha a szakember nem világosítja fel a pácienst arról, hogy milyen lépéseket kell tennie a probléma megelőzése érdekében, nem várhatjuk, hogy az ne következzen be.

Cikket írta: Altman Anett Annamária gyógytornász