Az emberi vállöv a mozgásszervrendszer egyik legkomplexebb biomechanikai egysége, amelynek megfelelő működését nem egyetlen ízület, hanem több anatómiai struktúra precíz, egymással összehangolt együttműködése biztosítja. Bár a legtöbb ember a váll mozgásait kizárólag a glenohumeralis ízülethez köti, a vállbiomechanikai kutatások egyértelműen igazolták, hogy a teljes felső végtagi eleváció, a fej fölé emelés, a támaszkodási funkciók, valamint a finom koordinált mozgások csak úgy valósulhatnak meg, ha a scapulothoracalis rendszer, a sternoclavicularis ízület, a glenohumeralis ízület és az egyik gyakran háttérbe szoruló, de kulcsfontosságú kapcsolat, az acromioclavicularis ízület (továbbiakban AC ízület) biomechanikailag tökéletes szinkronban működik.

A vállöv biomechanikájának egyik legismertebb kutatója, Inman Verne T. már az 1940-es években leírta, hogy a kar elevációja során a váll működése nem izolált humerusmozgás eredménye, hanem egy összetett kinematikai kapcsolat, amelyet később scapulohumeralis ritmusnak neveztek el. Az eredeti modell szerint a teljes 180 fokos vállflexió vagy abductio során körülbelül 120 fok mozgás jön létre a glenohumeralis ízületben, míg közel 60 fok a lapocka és a clavicula összehangolt mozgásából származik (Inman et al., 1944).

Az AC ízület a clavicula lateralis vége és az acromion között helyezkedik el. Bár makroszkóposan jelentéktelennek tűnhet, biomechanikai szerepe kiemelkedő. Az ízület elsődleges feladata ugyanis nem nagy mozgástartomány biztosítása, hanem a lapocka háromdimenziós mozgásainak finomhangolása és a felső végtagról érkező mechanikai erők továbbítása az axiális váz felé. A klasszikus anatómiai munkák szerint az AC ízület rostporccal borított felszínei kifejezetten arra specializálódtak, hogy ismétlődő kompressziós és nyíróerőket képesek legyenek tolerálni (Rockwood & Matsen, The Shoulder, 2017).

A biomechanikai jelentőségét jól mutatja, hogy minden olyan hétköznapi mozdulat során, amikor az ember felemeli a karját — például hajmosás közben, felső polcra nyúlva, ruhaváltás során, autóvezetés közben a biztonsági öv használatakor vagy sporttevékenységek alatt — a lapocka felfelé rotációja, posterior tilt mozgása és kifelé rotációja csak akkor történhet meg megfelelően, ha az AC ízület képes az ehhez szükséges mikromobilitást biztosítani.

A modern háromdimenziós mozgásanalízisek, különösen Ludewig Paula M. és munkacsoportjának vizsgálatai kimutatták, hogy a lapocka mozgása eleváció során átlagosan 50–60 fok upward rotációt, 20–30 fok posterior tilt-et, valamint 15–25 fok külső rotációt igényel, és ezeknek a mozgásoknak jelentős része közvetetten az AC ízület adaptív mechanikáján keresztül valósul meg (Ludewig et al., Journal of Orthopaedic & Sports Physical Therapy, 2009).

Ez biomechanikai szempontból különösen érdekessé teszi azokat a klinikai eseteket, amikor a beteg látszólag minden előzmény nélkül arra ébred, hogy a karját nem képes megfelelően megemelni, a vállcsúcs környékén feszülést érez, bizonyos mozgások kivitelezése pedig hirtelen korlátozottá válik.  A köznyelv ezt gyakran egyszerűen úgy fogalmazza meg, hogy „elfeküdtem a vállamat”, azonban az utóbbi évek neuromuszkuloszkeletális kutatásai arra utalnak, hogy a háttérben ennél jóval összetettebb mechanikai és neurofiziológiai folyamatok zajlanak. Ez az állapot aztán tovább mélyülve eljuthat akár a „befagyott váll” állapotáig is.

Amennyiben az alvás során a felső végtag hosszabb ideig fej fölötti, abduktált vagy flexiós helyzetben rögzül, a scapula tartós upward rotációban marad, a clavicula megváltozott tengelyhelyzetben stabilizálódik, miközben az AC ízület tokja, valamint a coracoclavicularis ligamentum rendszer — különösen a ligamentum trapezoideum és ligamentum conoideum — hosszan fennálló mechanikai terhelés alá kerül. Az ilyen statikus helyzetek jelentősen eltérnek azoktól a dinamikus terhelésektől, amelyekre az ízület evolúciósan adaptálódott.

A mechanikai túlterhelés következtében aktiválódnak az ízületi tokban, az ízületi szalagokban és a periarticularis szövetekben található mechanoreceptorok. A fascia-kutatásokkal foglalkozó Helene Langevin és munkacsoportja igazolta, hogy a kötőszövetekben elhelyezkedő mechanoszenzoros rendszerek tartós statikus deformáció esetén jelentős afferens idegrendszeri választ képesek generálni, amely befolyásolja az izomtónust, a propriocepciót és a lokális neuromuscularis kontrollt (Langevin et al., Journal of Applied Physiology, 2006).

Ennek következménye, hogy az idegrendszer a kialakuló mechanikai stresszt potenciális veszélyként érzékelheti. A modern fájdalomtudomány szerint ilyenkor nem strukturális sérülés történik elsőként, hanem az idegrendszer preventív védelmi mechanizmusai lépnek működésbe. Lorimer Moseley és David Butler fájdalomtudományi modelljei alapján az agy elsődleges feladata nem a mozgás fenntartása, hanem a potenciálisan veszélyeztetett struktúrák védelme. Ezért a váll körüli izomaktivációs mintázatok átmenetileg megváltozhatnak, a deltaizom, a rotátorköpeny és a lapockastabilizátor izmok működése gátlás alá kerülhet, amit a beteg úgy él meg, hogy „a kar egyszerűen nem akar működni”.

A vállöv biomechanikai rendszere rendkívül érzékeny a kismértékű kinematikai eltérésekre. Kutatások igazolják, hogy már néhány fokos scapuláris mozgáseltérés vagy néhány milliméteres clavicularis pozícióváltozás elegendő lehet ahhoz, hogy megváltozzon a subacromialis tér mérete, fokozódjon a rotátorköpeny kompressziója, valamint kialakuljanak olyan kompenzációs mechanizmusok, amelyek később krónikus vállpanaszokhoz vezethetnek (Kibler et al., British Journal of Sports Medicine, 2013).

Érdekes módon tehát egy olyan banálisnak tűnő esemény, mint egy több órán keresztül fennálló kedvezőtlen alvási pozíció, képes lehet átmenetileg felborítani a vállöv teljes biomechanikai egyensúlyát. Nem azért, mert az illető „meghúzott egy izmot”, hanem azért, mert az AC ízület, a lapocka, a clavicula és a neuromuscularis kontrollrendszer közötti finoman hangolt biomechanikai együttműködés ideiglenesen elveszíti optimális működését.

A váll biomechanikájának egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy az emberi test ritkán jelez véletlenszerűen. Sok esetben egy egyszerűnek tűnő reggeli vállmerevség, váratlan vállgyengeség vagy a kar emelésének hirtelen nehezítettsége nem önmagában egy lokális probléma következménye, hanem annak a jele, hogy a vállöv teljes funkcionális rendszerében átmeneti biomechanikai egyensúlyvesztés alakult ki.

A modern rehabilitációs szemlélet ezért ma már egyre inkább eltávolodik attól a leegyszerűsítő megközelítéstől, amely minden vállfájdalmat izolált struktúrasérülésként értelmez. Ehelyett a hangsúly fokozatosan a teljes mozgáslánc, az ízületi mikromechanika, a neuromuscularis kontroll és a szövetek mechanobiológiai válaszainak komplex vizsgálata felé tolódik.

Más szóval: amit a hétköznapi ember úgy fogalmaz meg, hogy „rosszul feküdtem és elaludtam a vállamat”, az a vállöv biomechanikáját vizsgáló modern tudomány szemszögéből valójában egy rendkívül összetett anatómiai, neurológiai és mechanikai adaptációs zavar átmeneti megjelenése.

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

Egyik tanfolyam szünetében beszélgettünk terápiákról, tréningekről, tudományos újdonságokról a fasciaterápiák területén témakörök kerültek elő és kihagyhatatlan a flossing is. Így esett meg, hogy a beszélgetésbe bekapcsolódott egy terapeuta, akinek rendszeresen, állandóan terhelés hatására fokozódó vállpanaszai voltak mely fájdalom a berotációnál és a 90 fok fölötti abdukciónál élessé, szúróvá vált és tovább fokozódott. E kettő irány tartománya (abdukció, berotáció) jelentősen be is volt szűkülve.

Megkért a kolléga, hogy csináljam meg rajta a Medical Flossing tekerést, hogy érezhesse annak hatásait. Mondtam neki, hogy örömmel. Első alkalommal speciális teszteket végeztünk a gumiszalaggal, hogy megtudhassam pontosan melyik képletettel van probléma a vállízületi-vállövi régióban, mikor és melyik anatómiai képlet feszül meg, az milyen fájdalommal jár. Majd ezt követte az izmok lazítására, a vérkeringés javítására, a szalag és tok képletek tónusának csökkentésére, valamint az ezzel párhuzamos mozgások közbeni fájdalom csillapítására helyeződött a hangsúly. Mindezt szabad súlyzós gyakorlatokkal a ROM (Range of Motion) növelése céljából.

Elegendő volt 3x felhelyezni a Medical Flossing szalagot a speciális szöveti tulajdonságoknak megfelelő nyújtottsági fokon és a mozgásbeszűküléssel járó állapotok, valamint a fájdalom meg is szűnt a vállízületben.

Hogyan? Milyen formában hat ez a jól alkalmazható, gyors és effektív technika? Bemutatjuk a következő Medical Flossing képzésen 2018. szeptember 07-én. [Részletek és regisztrációs lehetőség itt...]

Ezen cikkel kapcsolatosan pedig sok-sok lényeges háttérinformáció ismertetésre kerül a 2018. szeptember 4-én megrendezett "Innovatív sportolói rehabilitáció új formája a Medical Flossing." című ingyenes szimpóziumi délutánon. [Részletek és regisztrációs lehetőség itt...]

Várunk minden érdeklődőt sok szeretettel a Medical Flossing rendezvényeinkre!

Manapság sokféle vállövi, vállízületi fájdalommal, funkciókieséssel találkozhatunk, melyek igencsak befolyásolni tudják az érintettek életminőségét. Felső végtagjainkat igen változatos tevékenységek során használjuk, az alapvető mindennapi mozgásoktól (pl.: fésülködés) elkezdve a bonyolult, komplex sportmozgásokig (pl.: tenisz). A mozgásbeszűkülés, a fájdalom akár olyan mértékű is lehet, hogy önellátási deficitet is okozhatnak, ezáltal megkeserítve az érintettek életét. A vállízületünk (articulatio glenohumeralis) a legnagyobb mozgásterjedelemmel rendelkező ízületünk, funkciókiesése esetén nagymértékű változásokat tapasztalhatunk a mindennapi mozgásaink során.

Anatómiai felépítése igen bonyolult, egy struktúra sérülése, degenerációja kihat a további anatómiai részekre, így nagyon fontos a harmónia fenntartása. A vállövünk komplex, megfelelő működésében igazából 4 ízületi- és lágyrész "kapcsolat" vesz részt, ezeknek az összehangolt működése szükséges a fájdalmatlan, teljes mozgások fenntartásához. Egyik ízület maga a vállízület (articulatio glenohumeralis), másik a vállcsúcs és kulcscsont közötti ízület (articulatio acromiclavicularis), harmadik a kulcscsont-szegycsont közötti ízület (articulatio sternoclavicularis), végül a lapocka és a mellkas közti kapcsolódás (scapulothoracalis összeköttetés).

A vállöv felépítésében változatos lágyrész struktúrák is részt vesznek (izmok, bonyolult szalagrendszer, ízületi tok, labrum=ízületet körülvevő porcgyűrű, bursa=nyáktömlő stb.), melyeknek patológiája szintén az egyensúly megbomlását okozzák, ezáltal fájdalmat, mozgásbeszűkülést indikálnak.

A periarthritis humeroscapularis egy igen rejtélyes kórkép. Köznyelven befagyott vállként szokták emlegetni, melynek a hátterében változatos okok állhatnak. A periarthritis humeroscapularis esetén a váll környéki anatómiai struktúrák gyulladása, arthritis áll fenn. Egy ilyen kórkép esetén bármelyik alkotóelem érintett lehet, és ez átterjedhet a környező struktúrákra, ezáltal kialakítva a „befagyott vállat”. A lágyrészek a gyulladás miatt hegesedni kezdenek, ami a mozgástartományokat még jobban beszűkíti, a mozgásokat nehezebbé teszi. Hátterében több tényező is állhat; korábbi vállat ért trauma, gyulladás, műtétet vagy sérülést követő nem megfelelő rehabilitáció, pszichés tényezők, hosszantartó vállízületi immobilizáció, anyagcserezavarok, hormonális problémák stb.

A befagyott váll válltájéki fájdalommal, illetve mozgásbeszűküléssel jár, de a kiváltó oka nem teljesen tisztázott. A fájdalom általában a váll elülső-külső részén jelentkezik és kisugározhat a felkarba. A fájdalom a betegség előrehaladtával nyugalomban is fennállhat, viszont mozgásra, terhelésre fokozódik. A fájdalom éjszaka erősödhet, alvási panaszokat okozhat.

Különböző stádiumai vannak, mely során a fájdalom és a mozgásbeszűkülés mértéke folyamatosan változik. A kezdeti, akut stádiumokban inkább a fájdalom a jellemző kisebb mozgásbeszűküléssel, majd később akár fájdalmatlanná is válhat, viszont ilyenkor a mozgásbeszűkülés a domináns. Elsőként a vállízületi berotatio (felkarcsont befelé forgatása) illetve az abductio (oldalra emelés) szokott beszűkülni, ezáltal a mindennapi mozdulatok (pl.: öltözködés) kivitelezhetetlenné válnak.

A mozgásterjedelem csökkenése az aktív illetve a passzív mozgásoknál (amikor a terapeuta mozgatja a végtagot) is megfigyelhető. Kezelésében elsősorban konzervatív eljárásokat szoktak alkalmazni. Vannak olyan esetek, amikor kezelés nélkül automatikusan rendeződhetnek a viszonyok, tünetmentessé válhat a folyamat pár hónap elteltével. Viszont érdemes vállpanaszok esetén minél hamarabb elkezdeni a kezelést, a további funkciókiesés elkerülése végett.  A terápiában a dominánsabb panasz enyhítését tűzzük ki elsődleges célul. A kezdeti stádiumokban inkább a fájdalom enyhítése a fő szempont, viszont a mozgásbeszűkülés megelőzése is fontos feladat. Fájdalomcsillapítás elérése érdekében alkalmazhatunk különböző fájdalomcsillapító illetve gyulladáscsökkentő készítményeket illetve hőterápiát.

A mozgástartományok beszűkülését különböző lágyrészmobilizációs technikával, manuálterápiás eljárással, kineziotape-el lapockmobilizációval stb. ki tudjuk küszöbölni. A kineziotape segítségével kötőszöveti (fascia) mobilizációt tudunk létrehozni, ezáltal a mozgástartomány beszűkülés megfékezhető, visszaszorítható. Ezen kívül a környező izomzat funkcióját is tudjuk támogatni a különböző ragasztási technikákkal. Továbbá a kineziotape rugalmasságából adódóan a szövetek megemelése által a területen fokozódik a keringés, ezáltal a szöveti regeneráció.

Mivel a kötőszövetek is érintettek, ezért nagyon jól használhatóak a különböző fascia lazító technikák (pl.: FRT-Fascia Release Terápia illetve a Typaldos-módszer vagy más néven Fascia Disztorziós Modell Terápia).

A kötőszövetek, lágyrészek lazítása által a mozgástartomány csökkenés megelőzhető, mértéke lecsökkenthető. A lazítás illetve a keringésfokozás szempontjából a Medical Flossing alkalmazása is segíthet a befagyott váll kezelésében. A Medical Flossing pumpafunkcióját kihasználva az adott terület keringését nagy mértékben növelhetjük, mely elősegíti a szövetek regenerációját, illetve a speciális gumiszalag alkalmazásával a különböző szöveti letapadásokat fel tudjuk lazítani, így befolyásolhatjuk a mozgásbeszűkülést. A szövetek lazítása, terület keringésének fokozása érdekében alkalmazhatjuk a lökéshullám terápiát is az érintett régióban.

Korrektív tréning során fontos az ízületi mobilizáció, viszont az erőteljes mozgásokra illetve manipulációra a szövetek kórosan reagálhatnak, mely további feszességet, mozgástartomány csökkenést okozhat. Óvatos mobilizációt, ingamozgásokat illetve a terapeuta által végzett óvatos passzív mozgatást szoktunk javasolni a mozgásbeszűkülés prevenciója érdekében.

A későbbiekben, amikor a fájdalom a háttérbe szorul, inkább a mozgástartományok csökkenése a domináló tünet, akkor a mozgások helyreállítására kell fektetni a hangsúlyt. Továbbra is alkalmazhatóak a már említett mobilizációs manuális eljárások, fascia lazító technikák, kineziotape, Medical Flossing stb.

A korrektív tréning során célunk a vállízület teljes mozgástartományainak, izomerejének és funkciójának visszanyerése. A mobilizációs gyakorlatok mellett, elkezdhetjük az izomerősítő gyakorlatok illetve a nyújtások/stretching végeztetését. A megfelelő funkció eléréséhez fontos a propriocepció (ízületi helyzetérzékelés) fejlesztése is különböző instabil eszközök segítségével. Az izomerősítésre illetve a propriocepció fejlesztésésre a megfelelő mozgástartományok helyreállítása után fektessünk nagyobb hangsúlyt.

Az izomerősítés során a rotátorköpeny izomzatát semmiképp se felejtsük ki, mivel ezen izmoknak fontos szerepe van a vállízület stabilizálásában, ezáltal a megfelelő funkció fenntartásában! Továbbá fontos a törzsizomzat erősítése, lapockazárók, a m. biceps és triceps brachii, a m. deltoideus erősítése, illetve minden olyan izomnak a fejlesztése amelyben izomerő gyengeséget érzékelünk. Továbbá a zsugorodásra hajlamos izmok nyújtását is bele kell vennünk a programba (pl.: m. trapesius superior, m. pectoralis major stb.)! Célunk az izombalance, izomegyensúly kialakítása!

Ezen kívül a fasciák, izmok, kötőszövetek lazítása érdekében alkalmazhatunk speciális SMR eszközöket pl.: XBall. (SMR= saját magunk által speciális eszközökkel végezhető izom-kötőszöveti lazítás) A befagyott váll megelőzésében nincsenek konkrét, igazán releváns tanácsok, mivel az oka nem teljesen ismert. Mivel a vállízületi fájdalmak, mozgásbeszűkülések a mindennapi mozgások során igen hamar felismerhetőek, befolyásolják az önellátás, mindennapi aktivitás szintjét, ezért fontos, hogy ha vállpanaszokat veszünk észre, akkor minél hamarabb forduljunk szakemberhez.

A mielőbbi kezelés, prevenciós gyakorlatok, tanácsok által visszaállítható a vállízület harmonikus működése, így fenntarthatóak a teljes, fájdalommentes mozgások.

Rehab Akadémia speciális PhyDoArt® programja egy specifikus, egyénre szabott rehabilitációs és prevenciós koncepció kifejezetten ajánlott befagyott váll esetén is. Részletek itt...

 A cikket másolni, sajátként feltüntetni tilos. Ezzel kapcsolatos szerzői jogi nyilatkozatunkat itt olvashatja.