Belegondoltál már abba hogy mekkora terhelés nehezedik a bokacsontjaidra álláskor, vagy mekkora húzóerővel bírkózik meg az Achilles inad mikor futsz a busz után? Egy 2000-ben közzétett kutatásban (*2) pontosan ezeket vizsgálták. Gyaloglás esetén testsúlyunk 5,4-szeresét , futás során pedig a testtömegünk 11,1-szeresét viseli a sarokcsontunk. Az Achilles inunkat futás során akár a testsúlyunk 7,7-szeresének megfelelő erőhatás is érheti. Habár testünk ekkora erőkkel is elír, mégis megsérülünk időnként, ez alól az életvitel szerűen mozgó edzők sem kivételek.

A legújabb cikkünk is egy ilyen sportoló esetét mutatja be. Addig tűrte fájdalmait, sérüléseit, míg azok komolyan el nem kezdték zavarni a hétköznapi életben.

Sportolónk "kálváriája" 3 évvel ezelőtt kezdődött, mikor heti többször futott 10 kilométereket. Az egyik ilyen futás után fájdult meg a jobb sípcsontjának elülső-külső oldala. Panaszai elviselhetőek voltak, csak akkor csökkentette a távot 3-4 km-re amikor már mindkétoldalivá vált a panasz. Nem sokkal később erős deréktáji fájdalmak jelentkeztek nála, melynek kivizsgálása során az ágyéki 4-5. porckorong kiboltosulását találták. Habár Brinjikji W *1  2015-ös kutatása szerint a 30 évesek 40%-ánál tünetmentesen van jelen discus protrusio, megjelenését az előző sérülések következtében létrejött kompenzáló járás és futáskép provokálhatta. Sajnos itt nem értek véget a sérülések, a jobb vállát rántotta meg egy balszerencsésen kivitelezett emelés során. Első alkalommal erőteljes (VAS 7) húzó, feszítő égető fájdalmakkal jelentkezett nálunk, nem tudott már egyáltalán  futni, de már a hétköznapi munkában is korlátozottá vált.

A deréktáji és vállpanaszok gyakran mutatnak összefüggést. A probléma teljes körű, hatékony kezeléséhez több oldalról érdemes vizsgálódni. Ha például valaki derékfájdalmakkal küzd, meg fog változni a testtartása, azonnal felvesz egy védekező úgynevezett antalgiás tartást, mely során igyekszik úgy mozdulni hogy tehermentesítse a sérült részeket és elkerülje a fájdalmat. Ezzel megváltozik a mozgás minta, a test máshogy terhelődik, mely a mozgás szervrendszer különböző részein kialakult túlterheléséhez, sérüléseihez vezethet. Így akár egy rakodás során könnyebben meghúzhatjuk a vállunkat. 

Ha  a lumbális szakaszt érintő kötőszöveti sérülés nem gyógyul megfelelően és a feszülés ott marad, az tovább terjedhet a kötőszöveti láncokon mind a környező mozgás szervrendszer mind a belső szervek irányába, ahol további zavarokat kelthet. Ezek az apróbb feszülések általában nem okoznak azonnali panaszt, viszont hosszú távon nagyobb problémákhoz vezethetnek. Például a folyamatosan előre húzott vállnál megrövidülhetnek a mellizmaink mely alagút szindrómát létrehozva nyomás alá keríti az alatta átfutó idegeket, ereket ami hosszú távon izomgyengeséghez, zsibbadáshoz is vezethet. 

A mozgás-légzési minta megváltozása kihat a belső szerveink mozgástartományára és mozgásminőségére  így a működésükre is. Így lehet összefüggés egy derék és váll körüli fájfalom és a gyomorproblémák, például reflux között is. Mikor kezelünk a kötőszöveti sérülések regionális terápiája mellett megcélozzuk a létrejött kompenzációkat is, úgy hogy a teljes test egészében tudjon hatékonyan gyógyulni, felkészülni az őt ért terhelésekre.

Így tettünk ebben az esetben is. Mozgásszervi állapotfelmérést követően felállítottuk a kezelési tervet, melyben megállapodtunk  az alkalmazott terápiákról, otthoni házi feladatokról.  A lökéshullám, Medical Flossing, kinesiotape terápiával, gyógytorna gyakorlakklal kiegészített kötőszöveti terápia (FDM),  azonnali, páciensünk által nem várt mértékű sikereket hozott. Azóta újra fut, derékfájdalma, vállpanaszai megszűntek, jelenleg rehabilitációs trénernek tanul.